Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Szabó Péter: A győri kézművesek barokk kori vallási kötelezettségei
ARR ABONA 2 004.42/ 1. SZENT-KÉP-KULTUSZ tozott történelmi viszonyai között is a katolicizmus maradt a nemzeti függetlenségi mozgalom ellen, az államhatalom központosítását szolgáló törekvésekben, majd a felvilágosodásnak a feudális rendszert veszélyeztető eszmeáramlatával szemben az állami politika ideológiai eszköze. Ha lehet, a szatmári béke után még fontosabbá tették az ünnepi reprezentációban a kézműves polgárság jelenlétét, illetve szerepvállalását. Mind III. Károly, mind Mária Terézia céhek számára kibocsátott működési szabályzataiban az első helyre kerültek a vallási előírások. A XVII. századból ismert módon helyet kapott a protestánsok kizárása, felvételi tilalma, a korábbiakban megszabott miseszolgáltatások, a céhek lelkigyakorlatai, a betegek vallási szükségletének biztosítása és a halottak illő egyházi temetése. Hangsúlyos szerepet kapott - legtöbbször az első artikulusban szerkesztve - az általános valláserkölcsi követelmény, amely gyakran egyértelműen megfogalmazta az adományozó ideológiai burokba ágyazott valódi célját: a céhtagok „kötelesek családjukat, cselédjeiket a katolikus egyház szellemében nevelni, valamint Kegyelmes Császár urunk úgy Koronás Királyné Asszonyunknak eő Fölségnek hosszú életéért s szerencsés Fegyverkezéséért töredelmes szívvel imádkozni" (Bánkuti 1962, 185). A század derekán a győri székeskáptalan elvesztette földesúri fennhatóságát a város polgárai felett, de az állam a céhek vallási tevékenységét továbbra is megtartotta a káptalani székesegyház, mint belvárosi plébánia kebelében. A kézműves polgárság ily módon továbbra is az egyház szervezeti keretében folytatta jámbor tevékenységét a számára megszabott és az egyház által közvetített állami törekvések szolgálatában. A céhek szakrális hagyományait természetesen nem értelmezhetjük egyoldalúan a kormányzati politikai ideológiai vetületeként. Az egyházi ünnepekhez kapcsolódó rendezvények egyúttal a testületi szellem megnyilvánulási lehetőségeit jelentették. Esetenként céhes kiváltságokat veszélyeztető hatásokkal szemben a céhmonopóliumhoz ragaszkodó mesterek érdekszövetségének kifejezését is szolgálták a díszes külsőségek. Szemelvények a győri kézművesek vallásos kötelezettségeit tartalmazó cikkelyekből A céhlevelek általában tényszerűen fogalmazták meg a céhek vallási kötelezettségeit, a szokásokra utaló forrás elég ritka. A vargák számára kiadott 1607-es szabályzat szentelt nagyobb teret a szolgáltatások részleteinek. Ennek kivonataként kezelhető legényrendtartás 1610-es magyar nyelvű szövege némileg érzékelteti a körmenetek hangulatát: a vargalegények az oltáriszentséget fejükön koszorúval, kezükben virágokkal ékesített égő szövétnekkel kísérték. A körmenet a vár bástyáin vonult, a szentostyát vivő pap fölé emelt baldachin hordozását és a „szövétnekes" kíséretet a hagyomány szerint vállalták az egyes céhek. A felvonuláson részt vevő csoportok sorrendjét nem ismerjük, csupán a gombkötők artikulusa jelölte meg a céh helyét a szabók menete után (XJM.CAC.31/29./1731). A gombkötőknek a kócsagtollal való zászló- és ládakísérés ügyében benyújtott panasza sejteti, hogy a körmeneteken megjelent céhek szakmai körükre jellemző, megkülönböztető viseletben és jelvényekkel vonultak a zászló alatt (XJM.Céh.54.7.13.1766). 90
