Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Szabó Péter: A győri kézművesek barokk kori vallási kötelezettségei
SZABÓ PÉTER A GYŐRI KÉZMŰVESEK BAROKK KÖRI VALLÁSI KÖTELEZETTSÉGEI ség a saját birtokain, a jezsuiták a térítés, gyógyítás és oktatás vonalán, a székeskáptalan a városi polgárság lelki gondozása terén, mint a belváros plébániája fejtette ki tevékenységét. A Habsburg-centralizáció céljait szolgáló katolikus visszahatás aktuális feladatait a várkapitány képviselte, esetenként a legdurvább beavatkozástól sem riadt vissza ezen államérdekek érvényesítése ügyében. A közös cél, az „eretnekség" visszaszorítása, természetesen megkívánta a különböző érdekű hatóságok, intézmények közös fellépését. A reformációval szemben fellépő hatóságok adminisztratív intézkedései mellett a protestáns vallású iparosoknak a céhekből való kizárása, illetve felvételük tilalma jelentős eredményeket hozott a katolikusok arányának növekedésében. A káptalan - a püspökség és a várkapitányság diszkriminációs intézkedéseit követve - 1622-ben a céhből való kizárással fenyegette a lutheránus vagy kálvinista prédikációt hallgató vargalegényeket (Gecsényi 1979, 154). A győri püspök tiszttartójához intézett levelében az uradalma területén működő malmos gazdák és molnárok „eretnekségének" kegyelem nélküli kiirtására utasított (Szabady 1931, 32-44). A várkapitány a protestánsok által elfoglalt, Szent István első vértanúról nevezett plébániatemplom visszaszerzésével és a protestáns prédikátorok kitiltásával járult hozzá az ellenreformáció sikeréhez. A katonai hatóság alá tartozó iparosok céhleveleiben szintén egyre nagyobb szerepet kapott a vallási előírások megfogalmazása. A század közepétől az uralkodó által kiadott privilégiumok is megerősítik a korábbi artikulusoknak a kézműves polgárokra rótt vallási előírásait. Az ellenreformáció széles körű tevékenysége nyomán a korábbi protestáns túlsúly visszaszorult, 1627-re a lakosságnak már csak egyötöde volt protestáns (Bedy 1934, 52-59). A kézműves polgárság szerepe az ellenreformáció stratégiájában Az ellenreformációnak az állami politikát szolgáló stratégiájában a kézműves polgárságnak - az egyházi földesúri hatóság által meghatározva - az a szerep jutott, hogy jámbor tevékenységükkel a céh tagjait, inasokat és legényeket „a királyhoz hű, engedelmes, a fennálló társadalmi rendet tisztelő és öröknek tekintő alattvalókká" neveljék (Bánkuti 1962, 182). A céhek vallásos tevékenysége természetesen nemcsak ideológiai jelleggel bírt, hanem a miseszolgáltatásokon, az egyházi rendezvényeken keresztül anyagi vonatkozásai is szerepet játszottak a földesúri hatalom fenntartásában. Bizonyos tekintetben - az elhalt mestertársak és hozzátartozóik temetése által - bizonyos közösségi-szociális feladatot is elláttak. Az úrnapi körmenetek - a barokk reprezentáció eszközei A katolikus restauráció szempontjából a céhek legmarkánsabb vallási funkciója az egyházi rendezvényeken, különösen a körmeneteken való együttes, reprezentatív fellépés volt. A céhek körmeneti tevékenységének járulékaként terjedt el a zászlóhasználat a XVII. század húszas éveitől Győrött. A zászlóhasználatnak kiemelkedő szerepe van a céhek vallásos életében, mert a céhzászló kapcsolta a szervezeteket legjelentősebb szakrális szereplésükhöz is, az úrnapi körmeneten 87
