Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Szabó Péter: A győri kézművesek barokk kori vallási kötelezettségei

ARRABONA 2004, 42 / 1. SZENT-KEP-KULTUSZ való testületi részvételhez. Ez a kötelezettség egyben súlyos anyagi terheket rótt a mesterekre. A céhzászló költségeire felvett kölcsönöket generációkon keresztül szedett zászlópénzzel törlesztették. A céhlevelekben előírt zászlókészítés és alatta az úrnapi körmeneteken való részvétel elsőként a győri mészárosok számára kiadott - Pozsonytól átvett - privilégium 1627-es káptalani kiegészítésében fogalmazódott meg. Ekkor az úrnapi körmenet már elterjedt ünnepe volt a katolikus egyháznak. Űrnapja az egyházi év jeles ünnepe, a megszentelt ostyában megtestesült Krisztus szent teste tiszteletének napja, melyhez már a középkorban reprezentatív körmenet társult. Az úrnapi kultusz kibontakozása már a 13. századtól nyomon követhető hazánkban is. A Krisztus szent teste társulatok, majd a szerzetesi iskolák diákjai és a céhek tűntek ki az egyre mozgalmasabbá váló processziók rendezésében (Mihályfi 1933, 159). A körmenet elterjedésében, kedveltté válásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a körmenet megelőző és a néphitben már korábban gyökeret vert bajelhárító szokásának. A katolikus barokk restauráció ezt a néphagyományban kipróbált és a Szentostya misztériumával gazdagított változatát a katolikus egyházhoz való tartozás megvallásának és kinyilvánításának ünnepélyes alkalmává emelte (Bálint 1976, 346). Az egyház felvállalta a barokk reprezentáció ragyogását, lenyűgöző pompáját, az úrnapi körmeneteken is szorgalmazta a nagyhatású, dramatizált jeleneteket, a dekoráció gazdagságát és az ünnepi jelmezek már-már farsangi bujaságát. Forrásaink gazdag példatárát vonultatják fel az oltáriszentség ünnepének dramatizált, misztériumjelenetekkel tarkított körmeneteinek. Közülük a győri jezsuita diákok szervezésében bonyolított XVII. századi győri processziók érdekesek. E látványosságokról sok helyi adatot közöl Bárdos Kornél, egyebek között a jezsuita naplókra támaszkodva, főképp a zenei vonatkozású eseményekre koncentrálva (Bárdos 1980, 614). Az ünnepkör prefigurációs ószövetségi jeleneteinek felidézése - a frigyláda-oltáriszentség párhuzam az 1650-es „Jerikó eleste" című misztériumjátékban - a céhes hagyományokhoz is szervesen kapcsolódtak (Bálint 1976, 352). Később ezek a körmeneti jelenetek, tárgyak felkerültek a zászlóképekre. A molnárokén az oltáriszentséget, az asztalosokén a frigyládát ábrázolták, a gombkötők pedig a jerikói frigyládahordozás jelenetét örökítették meg zászlójukon. A céhek vallásos kötelezettségei A győri céhek többsége számára már a XVII. század kezdetén kötelezővé tették a körmeneten való részvételt, melynek során az istentiszteletről a virágokkal hintett úton a feldíszített oltárokhoz baldachin alatt vitt oltáriszentséget „szövétnekkel", virágkoszorúkkal ékesített fejű vargalegények és a többi céh mesterei, legényei kísérték. A céhzászlók elrendelése után a felvonulás fényét a színes zászlók alatt vonuló szervezetek bizonyára nagyban emelték. A céhlevelek az űrnapján tartott processzión kívül a „szokott" körmenetek közt az úrnapit követő nyolcadik nap tartott alkalmat nevezték meg, majd 1643ban a regiment-alattvaló kádároknak a várkapitánytól származó szabályzata a vár felszabadulása évfordulóján tartott körmenetet is meghatározta. A céhek számára előírt körmeneti zászló formájára a szigeti molnárcéh 1632es privilégiumának leírásából következtethetünk. A Győr környéki folyóvizeken