Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Szabó Péter: A győri kézművesek barokk kori vallási kötelezettségei
ARRABONA 2004. 42 / 1, SZENT-KEP-KULTUSZ 2. kép A győri kötélverőcéh ládájának részlete, Szent Rozália (Tanai Csaba Taca felvétele) 3. kép A győri kötélverőcéh ládájának részlete, Segítő Mária (Mariahilf) (Tanai Csaba Taca felvétele) győri céhládák is őrzik ezt a hagyományt az őrzőangyalokat jelző kerubok alkalmazásával. Ugyanakkor megfigyelhető a század második felétől e hagyományok felbomlása és az új kor szentkultusza a bibliai eredetet elhomályosítja. A védelem szerepét szent patrónusokra bízza, melyek miniatűr szobrai megjelennek a ládahomlokzatokon, és megosztják a szerepet az egyre kedveltebbé váló oroszlánokkal, amelyek a ládafedélen fekve, vagy lábazati ornamentika gyanánt egyaránt egy új vallásosság eszközeiként válnak divattá. (1-4. kép) A kézműves polgárok egyházi kötődései A kézműves céheknek a vallással, illetve az egyházzal való kapcsolata tehát mind eredetét, mind eszmeiségét és szervezeti rendjét tekintve egyértelmű determinációnak tekinthető. Ez a tény Győr esetében még természetesebb, hiszen István király korától püspöki székhely, amely a radkersburgi szerződés (1447) óta az elzálogosított város szabadságának visszaváltását finanszírozó püspöki-káptalani egyházi hatóság földesúri fennhatósága alá került. A városi polgárság vallásos tevékenységét is a hagyományok szerint a püspöki székesegyház mint belvárosi plébánia szervezeti keretében, közvetlenül a káptalan irányította és felügyelte (Bedy 1939, 1-17). Talán elegendő a földesúri hatóság szerepét betöltő székeskáptalan iparhatósági jogkörét reprezentáló adatokra utalni, melyek szerint a Győrött céhjoggal bíró iparos társulatok a forrásokkal igazolható 16. századi periódustól (1566-tól) a királyi hatalom megerősödéséig (1637-ig) bezárólag a győri kézműves szervezeteknek kiadott céhlevelek túlnyomó többségét a székeskáptalan adta ki, újította meg, vagy látta el megerősítő záradékkal (Gecsényi 1979, 152-158). Ez idő alatt csupán négy céhlevél származik a várkapitányoktól, főként a regiment-alattvaló iparosok számára kiadott példányok. Ezalatt a káptalan tizenhat, a püspök pedig egy szakmai szervezetnek adott működési engedélyt, többnyire a legmarkánsabb és legalapvetőbb helyi szakmákat gyakorló mesterek számára. A céhekbe tömörült iparosok nem csupán személyenként, hanem testületként is kötelezettek voltak az „egyház által 84
