Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Székely Zoltán: A barokk Győr mint szakrális táj

ARRABONA 2004. 42/1. SZENT-KEP-KÜLTUSZ Adolf püspök 1743. november 28-i utolsó útját tudjuk pontosan rekonstruálni. A gyászmenet - amelyben ott voltak az urak, a kongregációk, a szerzetesek és a nép - a Püspökvárból indult, ám ahelyett, hogy néhány lépés megtétele után bevonult volna a dómba, a karmeliták irányába fordult, majd a Fő tér felé haladt tovább, ahonnan azután a Duna-kapu érintésével tértek meg céljukhoz (Bárdos 1980, 267-268). Mindezeken túlmenően még számos körmenetről van adatunk, amelyek útiránya azonban nem állapítható meg pontosan: csupán annyit tudunk, hogy a város terein s utcáin haladtak. 1760-ban a jezsuiták német hitoktató kongregációja a Szent Ignác templomból a város feldíszített terein át tartott körmenetet, amelyben egy kocsi is felvonult, rajta hét angyalnak öltözött diákkal (Bárdos 1980, 178). 1771. május 12-én a ferencesek tartottak nagy processziót, amelynek keretében Szent Maximus Nagyszombatból érkezett ereklyéit körbehordozták a városban (Bárdos 1980, 129). Ugyancsak bejárta a Belváros nagyobbik részét a Zichy püspök által az 1763-as földrengés után elrendelt Szent László napi körmenet (Bedy 1939, 49). A közeli utcákon vagy tereken vonulhattak végig a kisebb templomok s kápolnák processziói: a rabok kápolnája, és az egyik - pontosan nem azonosítható - ispita esetében feltámadási körmenetekről van adatunk (Bárdos 1980, 158). A falakkal körülvett város és a külvárosoknak tekinthető települések öszszetartozását erősítették a belvárosból külső célpontokhoz vezetett körmenetek. Fentebb már idéztük a székesegyházból a szigeti templomhoz tartó körmenetet 1711-ből. Ennél szerényebb volt a jezsuiták magyar hitoktatója által 1758-ban saját tanítványaiból szervezett processzió, amely Újvárosba vonult (Bárdos 1980, 178). A legfontosabb s leginkább nagyszabású körmenetek azonban a Majorokbeli Kálvária-együttest kapcsolták bele a város vallásos életébe. Természetesen ezek szervezésében is a jezsuitáké volt a főszerep. A német Agónia Christi Társulat 1716-tól Szent Kereszt feltalálásának ünnepén vonult a Kálváriához, amelyen 1753-ig a magyarok is részt vettek (Bárdos 1980, 160-161). A magyar Agónia Christi Társulat 1718-tól fekete vasárnap vezetett ide körmenetet (Bárdos 1980, 154). A nagyszombati processzióról 1723-ban hallunk elsőként (Bárdos 1980, 157). Ezek útvonalát csupán a Fehérvári-kaputól tudjuk követni: nyilván a stációsor mentén vonultak a Kálvária-dombhoz. A városon belüli mozgásukat azonban nem ismerjük: nem tudjuk, hogy honnan indultak el, bár valószínűsíthető, hogy a jezsuiták templomából, mivel e rend felügyelte az említett társulatokat. Mellettük más templomokból, így 1725-ben és 1728-ban a székesegyházból is vezettek körmeneteket a Kálváriához (Bedy 1939, 103-114). A külvárosokban lévő templomok körmeneteiről csupán említés szintjén vannak ismereteink: Újvárosban feltámadási és úrnapi (Bárdos 1980, 131), Révfaluban úrnap és búzaszentelési (Szent Márk napi - CV 1761 Révfalu, 25) processziókat tartottak. Győrből több körmenet is indult távolabbi célok felé. A jezsuiták Szent Vitus zarándoklata június 15-én Bácsára vonult: 1660-ban már hagyományként említik, amelyen magyar s német kongregációk is részt vettek. A menetet a jezsuita diákság a Duna-kapuig kísérte (Bárdos 1980, 169). Kiindulópontja nyilván a Szent Ignác templom volt. Miként a Lebenybe tartó zarándoklat esetében is, amelyet 1640től évről-évre megtartottak. A menet Újváros irányában hagyta el a várost: az első 78