Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Székely Zoltán: A barokk Győr mint szakrális táj
SZÉKELY' ZOLTÁ N __ _ _ A BAROKK GYŐR, MINT SZAKRÁL IS TÁJ makkor is tartottak nagyszabású, a teret megkerülő processziókat, mint Borgia Szent Ferenc kanonizációját ünnepelve 1671-ben: a Széchényi György érsek és győri püspök vezette körmenetben felvonult zászlóik alatt s az ünnepelt szentek felékesített képeivel a jezsuiták három kongregációja is, a ferencesek és a nép nagy tömege, míg a tér közepén a várőrség sorakozott fel terjes díszben (Bárdos 1980, 180); vagy Szent Donát ünnepén 1764-ben, amikor a misét a téren tartott szentségi körmenet előzte meg (Bárdos 1980, 171). A XVIII. század közepe táján alakult hitoktatási kongregáció a Nagyboldogasszony ünnepét követő vasárnap, a délelőtti mise után tartott szentségi körmenetet a katonák sorfala között körbejárva a Fő teret. Ez a processzió 1769. április 9-től azután havi rendszerességgel minden hónap második vasárnapján - megismétlődött (Bárdos 1980, 178). A Fő tér nyújtotta reprezentatív nyilvánosságot azonban nemcsak a jezsuiták igyekeztek kihasználni. Forrásaink szerint a karmeliták is kivették belőle részüket. Bár a várfal mellett - mondhatni a Belváros szélén - álló templomuk előtt is nyílt egy kisebb forma tér, az atyák ezt nem érezték elégségesnek, sem mérete, sem perifériális elhelyezkedése okán. Ezért legfontosabb körmeneteik számára egy ún. „hosszabb utat" dolgoztak ki, amely a Fő teret is érintette. Ilyen volt az úrnapi processzió, amelynek négy oltára 1742-ben a kolostor bejáratánál, a Schoenegg-háznál, illetve a főtéri patikánál és a Bíró-háznál kerültek felállításra (Bárdos 1980,118), valamint a feltámadási körmenetek, amelyeket 1731-től a Fő térre vezettek a városi patika felé, majd a téren át Bíró János házáig s onnan viszsza templomukhoz (Bárdos 1980, 116-117). A Fő tér fontossága még eklatánsabban nyilatkozik meg a következő példákban. 1718-ban a loretói Mária szobor translatiója alkalmával a körmenet az újvárosi Zichy-kápolnából indult s Újvároson áthaladva a Bécsi-kapun lépett be a városba. Útja innen továbbvezetett a Fő térre s csak e kerülő után vonultak a karmeliták templomába, a loretói kápolnába. A körmenet ünnepélyességét jelzi, hogy azon felvonult a tanulóifjúság, a jámbor társulatok jelvényeikkel és hordozható szobraikkal valamint Győr népe a ferencesek és a jezsuiták vezetésével; a pompát katonai alakulatok részvétele is emelte (Bárdos 1980, 112). 1725-ben, a jelenlegi templom elkészültével ünnepélyes menetben vitték át a karmelita atyák az oltáriszentséget a régi kápolnából. A két épület egymás mellett állt, ám a processzió a közvetlen átvonulás helyett egy nagy ívet írt le, amely a Főteret is érintette: a menet a téren a harmincadosházig haladt előre, majd a patika irányába fordult s innen tért vissza a Bécsi-kapu érintésével a templomba (Bárdos 1980, 113). A „hosszabb utat" a karmeliták vezetésével működő társulatok is használták. A Skapuláré Társulat 1777-ben és 1780-ban, Kármelhegyi Boldogasszony és Illés próféta ünnepén tartott körmenetei alkalmával az Oltáriszentséggel áldást is osztottak a kolostor kapujánál, a postaháznál, a patikánál és a Bíró-háznál, illetve Steiner orvos házánál, a Fleischman és Esterházy gróf házánál, a Dosler patikánál és a Bécsi-kapunál (Bárdos 1980, 118-119). A Fáklyavivő Társulat - melynek feladata a havi körmenetek alkalmával a Mária szobor fáklyával való kísérése volt - 1763-tól használta az Úrnap és a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepi útvonalát (Bárdos 1980, 119). A Fő tér szakrális hasznosítását nagyban elősegítette az 1686-ban felállított Mária-oszlop (8. kép), amely elsősorban a jezsuiták praxisában jutott szerephez. Mária ünnepek alkalmával, vagy más megszabott időpontokban a szobor lábánál Mária-énekeket vagy litániákat adtak elő. Erről már rögvest az emlékmű elkészül75
