Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Székely Zoltán: A barokk Győr mint szakrális táj
ARRA BONA 2004.42 / 1. __ ___ _ ^^ ^^TJE^K^HMSZ te utáni időszakból van adatunk: 1687-ben és 1688-ban szombatonként Máriaénekeket adtak elő, amelyeket Kollonich püspök bőkezűségének köszönhetően hangszeres zene kísért (Bárdos 1980, 152). 1742-ből származó adat szerint Nagyboldogasszony ünnepén illetve a megelőző nap zenés vesperást és litániát énekeltek a szobornál (Bárdos 1980, 177). 1687. március 24-én a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét megelőző napon az ifjúsági Mária Kongregáció - melynek ez volt főünnepe - ünnepélyes litániát végzett a szobornál, amely a későbbiekben is gyakorlat maradt (Bárdos 1980, 151-152). Az ünnep napján is szerephez jutott a Mária-oszlop: 1745-1748 között a nagymise után a püspök vezetésével a templomból a szoborhoz vonultak zeneszó mellett, miközben az ifjúság himnuszokat énekelt. Ezt követően zenés litánia következett, majd az iskola dísztermébe vonult a menet (Bárdos 1980, 152). A Mária-oszlop tehát arra is alkalmat adott, hogy az iskolából és a rendházból a templomba való átvonulást ünnepélyesebbé tegyék. Erre még számos példát idézhetünk: a már említett ifjúsági Mária Kongregáció második főünnepén, Kisasszony napján 1752-ben a szobrot megkerülve vonult a kollégiumból a templomba, majd az első és második vesperás után az oszlop előtt Mária dicséretét énekelték (Bárdos 1980, 179). A felső évfolyamos diákok Fájdalmas Szűz Kongregációjának fájdalmas péntek volt a fő ünnepe, amelyet nagy pompával tartottak meg: az 1747-es leírás szerint rendházbeli gyűléstermükből hat fáklyás kísérte zászlójukkal az élen énekelve, lámpákat hordozva, a szobor megkerülésével vonultak a templomba, majd az istentisztelet végeztével újból a szoborhoz mentek, ahol a zenészek a Stabat Mater himnuszt adták elő s a précesz atya beszédet mondott; végezetül a kongregációs terembe vonultak. Másnap az ünnepi misére a diákok ismételten énekelve, lámpákkal a szobrot megkerülve vonultak az iskolából a templomba, majd a mise után vissza (Bárdos 1980, 154). E felsős ifjúsági kongregáció második ünnepe Boldogasszony bemutatása volt: 1747. november 20-án az oszlopot megkerülve vonultak az iskolából a templomba az ünnepi misére (Bárdos 1980, 182). A Mária-oszlopot a körmenetek alkalmával is útba ejtették: 1701-ből való az első adat, hogy a korábban a templomban tartott farsangvégi keddi zárókörmenet a térre kilépve a szobrot is megkerülte (Bárdos 1980, 152-153). 1732-ből származó adat szerint a nagypénteki körmenet - amelyben a tanulóifjúság a misztériumjátékok kései emlékeként Krisztus szenvedéseit elevenítette meg - a gimnáziumból kiindulva a Mária-oszlop megkerülésével vonult a templomba (Bárdos 1980, 156). 1737-ben Regis Szent Ferenc kanonizációja alkalmával tartott körmenet szintén kivonult a templomból a szoborhoz, ahol azután Te Deumot énekeltek (Bárdos 1980, 169). Van adatunk arra is, hogy a székesegyházból indult körmenet a Mária-oszlophoz: 1744-ben Zichy püspök Kisasszony ünnepén vezetett processziót a szoborhoz, ahol ünnepi litániát tartottak (Bárdos 1980, 179). A Főtér beszentelt voltát jelzi, hogy amikor 1750-1752 között a katonai hatóság ott pellengért állított fel, tiltakozásul a jezsuiták szüneteltették körmeneteiket (Bárdos 1980, 152-153). A térhasználat szempontjából a processziók egy másfajta típusát jelentik azok a menetek, amelyek célpontja valamely szomszédos templom volt. Ezek az eddig említetteknél hosszabb utat tettek meg, számos utcát érintettek s így szintén nagy nyilvánosságot biztosítottak. A székesegyházból keresztjáró napokon a városi templomokhoz vonultak, naponként megszabott rendben. A XVII. században hét76
