Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Székely Zoltán: A barokk Győr mint szakrális táj

SZÉKELY ZOLTÁN _ _ ^ i ÍIN] '*KRÁLISTÁJ A székesegyházi plébánia Győr 1743-as szabad királyi városi rangra emeléséig az egész várost magában foglalta, ezt követően már csak a Káptalandombot. A város nagyobbik részéből álló belvárosi plébánia azonban nem kapott új templomot, így az továbbra is a székesegyházat, különösen annak Szent István protomártír - aki egyben Győr védőszentje - tiszteletére szentelt déli mellékhajóját használta (Bedy 1939, 17, 46-47). A város középkori, Szent István protomártír titulusú plébániatemplomát a XVI. század végén a protestánsok foglalták el s egészen 1614-ig használtak, ám ekkor - várkapitányi segédlettel - a ferencesek kapták meg (Bedy 1939, 22). A hozzá épített kolostorral együtt az 1654-es tűzvész után alapjaiból megújították, amit az 1763-as földrengés után egy ismételten alapos restaurálás követett. A rendet II. József 1786-ban feloszlatta: a győri templomból s rendházból vármegyeháza lett (Bedy 1939, 33-36; ma Levéltár). A ferencesek után alig egy évtizeddel a katolikus újjászületés élharcosai, a jezsuiták is megtelepedtek Győrött a püspökség és a császári-királyi udvar hathatós támogatásával: 1627 végén vették át a számukra megvásárolt házakat rendház és iskola céljára (Pigler 1923, 20). Épületeiket a város központjában, a Fő- vagy Piac téren húzták fel, ezzel is jelezve, hogy meghatározó szerepet kívánnak játszani Győr vallási és szellemi életében. Nyilván már ekkor kialakítottak egy kápolnát az átvett épületekben: 1628-ból származik az erre utaló első adat (Pigler 1923, 20, 72). Ez természetesen csak ideiglenes megoldás lehetett, a rendházhoz kapcsolódó templom felépítéséig, amelynek munkálatait 1634-ben kezdték el, s amelyet 1641-ben szentelték fel, bár berendezése még további éveket vett igénybe. Mai végleges alakját a templom a XVIII. század első felében nyerte el: ekkor alakították ki homlokzatát és újították meg hajójának belső díszét (Pigler 1923, 22-23). Bár a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, a templom funkciójában azonban nem történt változás. A sarutlan karmelita rend 1697-ben telepedett meg Győrött Szelepcsényi György prímás támogatásának köszönhetően. A kezdetek szerénységét jelzi, hogy ekkor csupán egy kis házat vettek s abban rendezték be a Szeplőtelen Fogantatás Boldogságos Szűz Máriájának szentelt kápolnájukat (P Antal 1897, 14). I. Lipót jóvoltából azonban 1700-ban adományt nyertek a szomszédos katonai építészeti hivatal épülettömbjére, amelyben még ugyanebben az esztendőben Szűz Mária és Szent István király tiszteletére kápolnát rendeztek be (P Antal 1897, 78). Ennek helyén 1717-ben kezdték meg a rendház építését, majd 1721-ben a templom munkálatait, amelyek 1725-ben értek véget a felszenteléssel. Külön említendő, hogy a templomhoz a rendház felőli oldalon 1717-1718-ban loretói kápolnát emeltek (P Antal 1897, 111). A Belváros szerzetesi templomai közül utolsóként az orsolyitáké épült fel. A leánynevelésre szakosodott rend 1726-ban telepedett le Győrött, amelynél elsősorban a jezsuiták bábáskodtak. Három év múlva már állott is első rendházuk, benne a Szent Annának dedikált kápolna, amelyet a város polgárai is látogathattak. Ma is álló templomukat 1762-ben építették fel (Bedy 1939, 72-75). A kolostorban a XVIII. század során loretói kápolna is állt.

3 Győrött a XVII-XVIII. században több menhely is épült a várban szolgáló katonák illetve a város polgárai számára. A legrégebbi a katonai ispotály volt, amely a XVII. században a Belvárosban működött s kápolnájában a jezsuiták miséztek (Bedy 1939, 69). A szegény magyar polgárok számára Széchényi György püspök hagyatékából 1666-ban emeltek ispitát, amelyhez 1695-ben Telekessy István őrkanonok Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére kápolnát építtetett, elsősorban a 65