Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján

PERGER GYULA SZENT; KÉP, KULTUSZ Egykor Theviris Várasába menvén, és házonként kenyeret kéregetvén, a többi között egy nemes, de egyszerism[ind] I[ste]ntelen életű Iffiu gazdára talála, kiis látván Vendelynek iffiuságát, és épságát, őtet /: a mostani világnak módja és szokássa szefrint] :/ tekergőnek, kapakerülőnek, korhelnek, ehetetlen[nek] nevezé, hozzá tévén, hogy ekkép a koldulás által a dologtalansághoz hozzá szok­ván, annak utána a lopásra, és végére az akasztó fára jutandana. Ami több! Látván a Vendelynek halgatását, minthogy akkorib[an] éppen kanász nélkül szűkölködött, őtet sertés marhájának pásztorává tette. Föl vállalta ugyan Vendely az ajánlott pász­torságot, de mivel ez az állat igen futódó, és nyughatatlan, kővetkezendőképp az őrzése is igen fáradságos, látván Vendely, hogy ezen szolgálattyáb[an] nem szolgál­hatna I[ste]nének úgy, amint kellene, és a mint szokott: azért reménkedett gazda urának, hogy tsordás pásztorrá tenné, és a szarvasmarha mellé alkalmaztatná eőtet. Ami mégis tötényt. Sőt üdőnek jártával látván Vendelynek hívséget, vigyázá­sát, és szorgalmatosságát, végtére a Juhok őrzése mellé rendelte volt eőtet. De Vendely, hog[y] Lelki elmélkedéseit, imádságait, és szokott ajtatosságait tsendesebben, és alkalmatosabban el végezhetné, ismét azon kietlen vadon erdőbe t[udni] i [illik] Vesdrik nevű helységnek barlangjába tette lakását. És ímé! Midőn immár itten akarna meg nyugodni, éppen azon közben halálozott meg a [...]Tholay nevű Klastrombéli Szerzetesek[ne]k Apáturjok, kenek helyébfe] [...] ditsőült Sz. Vendely tsudálatos képp, az I[ste]nnek különös rendeléséből választa­tott. Minek utána ezen szerzeteseket bőltsen, kegyessen, és szelídenn 20. esztendő­kig vezérletté volna, ugyan azon Tholay nevű klastromba kőltőze ki ez árnyék világbúi, és az el készített boldog Mennyei örökségre juta. [...] Ez Sz. Ven[delyne]k rövid sómába foglalt élete, mellybul, nem kétlem, hogy bőven látszik melly ditsőségessé tétetetett [...] Sz. Vend[ely] tselekedetére nézve az I[ste]n előtt. [...] Azt olvasom Sz. Vend[ely] életébe[n], (kiemelés tőlem, E Gy.) hogy midőn eő pásztoroskodna Theviris varasában, mind az eő gazdája, mind pedig más szom­széd [jai]k álmélkodának a sok szép áldásokon, mellyekkel az Úr I[ste]n szemláto­mást áldotta meg az eő pásztorsága alatt lévő marhákat: mert az eő nyájukbúl soha tsak egy marhais, sem a dögben, semmás nyavalyában, sem a vadak által, sem más­képp e[l] nem veszett, sőt inkább szép szaporodással, épen és egésségessen, min [den] kár, sérelem, és veszedelem nélkül mindenkor egész nyájja meg maradott. Hát midőn pásztorságárúi el alván, és a Pusztáb[a] vissza térvén, Vesztrik nevű helységben, és annak határos, és szomszéd faluiban nagy döge támadott volna a marháknak, ki volt az, aki Sz. Vendelynek nem kérte volna segedelmét? Akkor az úton, 's az út szélen nem lehetet egyebet látni, h[ane]m vagy gornya­dozó, vagy döglött marhát: mirenézve a levegő ég az akkori büdösség által meg dőgletesíttetett, a marhák miatt, 's amott bőgtek, az ebek ordítottak, emberek siránkozva Sz. Vendelyhez indultak, kérvén őtet, hogy I[ste]n előtt való érde­me, és esedezése által gyógyítaná meg nyavalyás marháikat, és ezen nagy tsapást távoztatná el tőlük. Mégis szánakodék kárvallásokon Sz. Verndelinus. 'S azért bejárván kőrűl belől a helységeket mindenek előtt arra intette az embere­ket, hogy bűnüket, leg inkább pedig káromkodásnak vétkét, mint minden ká­roknak, és kárvallások [na] k fő okát, távoztatnák el, 's jobbítanák meg életeket: és így könyörögvén magais azok [na] k vétkeiért, I[ste]nnek segétségével mind a beteges marhát meg gyógyítá, mind pedig a dögletességnek veszedelmét meg szűnteté. ímé ennyire dicsőítette még itt a főidőn, [...] A mai dicsőült Sz. Vendelyt az ő tökéletességéért. 51

Next

/
Thumbnails
Contents