Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján

ARRABQNA 2004. 42 / 1. SZENT-KÉP-KULTUSZ Ki tsudállya már, hogy az eő tiszteletére, annyi Templomok és Kápolnák vannak építve? Annyi oltárok, és oszlopok állítva? Annyi irott és faragott, képek készítve? Mellyek nem egyebek, [...] az eő nagy szentségének, érdemeinek, [...] fő bizonyosági? Ki tsudállya, hogy Szent teteminek látására, és tisztelésére, azon Veznik nevű barlangba épített kápolnához, nem tsak a szomszédbéli, h[ane]m még külső ország és Tartomány béliekis tódulva mennek a Népek? Ki tsudállya, hogy még Skótzia országbuli Követek rendeltettek az eő koporsójához, kik eőtet a Királynak, 's egész Országnak nevével tisztelvén Patrónusuk[na]k, és szószóllójuk[na]k választanák? Tapasztaltákis az eő szolgállásának hathatóságát, és tsudállatos erej[i]t: mert mindgyárt [...] a koporsójánál egy azon követek kőzűl a sérűltségébűl meg gyógyult, az egész ország pedig sok féle-képp [en] meg áldatván 1320.dik esztendőben mind embereib[en] a mirigy haláltúl, mind pedig marháj [i]ban a dögletes veszedelemtűi szerentséssen meg menekedett. (Imé újabb bizonysági az eő jeles tsudatételinek, mellyek ál[tal] tiszteletessé tétetett a mai [...] Sz. Vend[ely] az emberek előtt. Mind ezekbűi nyilván és világosan, ki tetszik, hogy nem tsak Vestrik nevű Helységb[en], és annak táj [é] kán, h[ane]m másuttis valamikor egy-valaki segedelmet kér szűkségébfen] a Főls[éges] I[ste]ntűl Szent Vendely érdeme, és esedezése által, meg nem tsalattatik reménységében. Minthogy pedig eő barmok Pásztora lévén gazdájának híven szolgált, és a reá bízattatott nyájat imádsága, és szorgalmatossaga által mind [en] veszedelemtűi meg őrizte, oltalmazta, és szemlátomást gyarapította, azért eő a marhás gazdák[na]k, és barmokkal kereskedőknek kűlőnős Partónussa és segétője. Már bizonyos dolog az, hogy más külső Országokban tengeren, vizén és szárazonn, a roppant nagy városokban, királyi lakó helyekben, sőt néhúl a közönséges helységekbenis ezernyi ezrekbűi-álló sok féle kereskedések, kintses gazdag urak, és magos emberek találtatnak: Egyedül mi szegény Magyarok az eke szarvára szorultunk ugy annyira, hogy ha tsak a gazdaságbúi és majorkodasbul, a szántásbúi és vetésbűi, vagy pedig barmaink neveléséből fáradságos iparkodással hasznot nem hajtunk, bizonyára nem tsak kintset és gazdaságot nem gyűjthetünk, de még mindennapi szükségünkre, sőt ruházatunka való kőltségenis alig szerezhetünk. Mivel tehát mind ezekre áldást a Fől[séges] Úr Istentűi leg inkább Sz. Vendely érdeme, és esedezése által remélhetünk, kérjük ezen nagy érdemű Pásztor t.[udni] i.[llik] Sz. Vendely Confessort, kinek kápolnájához a-végre gyülekeztünk, hogy az eő érdeme, és esedezése által mind földeinkben, mind barmainkban meg áldassunk, szóval: hogy eő általa az I[ste]nnek bővebb áldásit, és segedelmit mind testi, mind lelki képpen vehessük, és tapasztalhassuk. Amen."

8 A XVIII. század végére jelképesen le is zárul e kanonizációs folyamat, hiszen Negyedes Pál „Győri Püspökségbéli Egyházi Pap" 1800-ban kinyomtatott „Minden mostani fenn álló Innepekre..." szánt prédikációs kötetében, a Vendel napra szánt beszéd - legalábbis az életrajz tekintetében - megegyezik az 1763-as kiadvánnyal. Ezek szerint: Vendel „...'a Skotziai Forkárd nevű Királyiul, és Ivelina Királyné aszszonytul 554dik esztendőben született e' világra..." stb. (Negyedes 1800) Az „őséletrajz" olyan szívósan élt tovább, hogy - ugyan a „nihil obstat"-os irodalomban leegyszerűsítve - még a XIX. század végén is megjelent Bucsánszky Alajosnál olyan ponyva, mely bár címlapja szerint „Íratott 1868-dik év és végződött augustushó 15-dik napján, az Istennek segítségével", gyakorlatilag az 1763-as könyv szó szerinti másolata.

9 52