Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)
Sólymos Szilveszter OSB: Szent Villebald barokk kori kultusza Ravazdon
ARRABONA 2004. 42/1. SZENT-KÉP-KULTUSZ végén a török hódítás következtében megszűnt bencés élet az apátságban a XVII. század közepe felé indul meg újra. Először 1694-ből találunk utalást Lendvay Piacid főapát egy levelében a Villebald templomra; ő ezeket írja a Szent Márton kolostorba Bécsből 1694. július 2-án: „Miután hitelt érdemlő emberektől értesültem, hogy Isten, méltányolva Szent Villebald érdemeit, az ő tiszteletére szentelt helyet ismét kezdi csodákkal fénybe borítani, ettől sokan fellelkesülve nem szűnnek meg ezt a helyet felkeresi, hogy erejüket visszanyerve Istennek hálát adjanak; ezért az alább meghatározandó napon (magának Szent Villebaldnak ünnepén ez nem lehetséges) körmenetet kell oda vezetni. Ott a mise után legyen mind magyar, mind német szentbeszéd. Annak ellenére, hogy erre a napra esik Szent Benedek Atyánk Commemoratio-jának ünnepe, ne hagyják el ezt az ajtatosságot, hogy az emberek lelkében Isten nagyobb dicsősége és Szent Vilibald tisztelete feléledjen és terjedjen... Atyaságod közölje ezt a perjellel, hogy a legközelebbi vasárnapon hirdesse meg ezt az ünnepi eseményt. Adja Isten, hogy buzgóságunk és fáradozásaink ezen a téren boldog véget hozzanak." (Acta. rec. fasc. 58. Nr. 105) Gyakorlatilag Szent Villebald ünnepét a július 7-ét követő vasárnap tartották; és valóban, az elkövetkező másfél században Győrszentmárton faluból a bencések vezetésével zászlós körmenet ment évente Szent Villebald templomához. Természetesen a környező falvakból is. Ez a búcsújárás a forrásnak is szólt, amely nélkül egy igazi búcsújáróhely alig képzelhető el. Hogy a nép a forrásnak is tulajdonított gyógyító hatást, azt Sajghó főapát Naplójának bejegyzése is érzékelteti. A XVIII. század elején írja: „A Szent Villebald templom melletti forrás a Ravazdnak mondott falu területén sok betegséget meggyógyított." A körmenetekről, amelyeket évenként ünnepélyesen tartottak meg, gyakran szólnak a feljegyzések. Szentmártonból az ünnepélyes, zászlós körmenetet bencés atyák és testvérek vezetik. Ott a különböző nyelvű hívek lelki igényének kielégítésére a magyar mellett német nyelvű prédikáció is volt. Különösen ünnepélyes volt a körmenet pl. 1696-ban, „Szent Mártonból Szent Villebaldhoz, akinek ősrégi temploma - írja a krónikás - a második, ami a Szent Márton monostora után magyar honban épült." Ezt a körmenetet Győrben is meghirdették a főtemplomban és a ferencesekében; a búcsúsok közül többen is ígéretet tettek a Villebald templom felújítására. Voltak, akik végrendeletükben hagytak bizonyos összeget, részben a templomocska fenntartására, részben a zarándokokkal törődő remeték ellátására. Maga a forrás kevéssé volt veszélyeztetett; bár éppen Sajghó főapát jegyzi meg, hogy 1689-ben egy Fr. Pál nevű bencés laikus testvér tette rendbe. 1701-ben arról értesülünk, hogy a templomocska megint szinte romokban van. Nem egészen 20 éven belül ismét felújításra szorult. Ekkor, 1718-ban Lancsics Bonifác perjel buzgólkodására újult meg; ezen alkalommal új sekrestyét is építettek hozzá. Hogy Lancsics Bonifác a Villebald templom egyik nagy pártfogója és újjáépítője volt, arra saját maga is utal a Miscellanea c. kéziratának IV/1. kötetében. Ebben a bencés rendnek, ill. szentjeinek történetét írja le. Szent Villebald életét ismertetve kitér arra, hogy ennek a szentnek testvére volt Szent Wunibald, és nővére Szent Walburga. Róla, az angolszász királylányból lett bencés apácáról már Bálint Sándor is beszél. Atyja halála után Angliában bencés apácák nevelik. A Szent Bonifác-féle térítés idején maga is mint bencés apáca jön át Európába. Heidenheimben a bencés apácazárda apátnője lesz és 779-ben hal meg. Onnét 42
