Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: A győri vár reneszánsz kapui

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK a török pasa által újonnan emeltetett hárem vagy kéjlak (Lusthaus), amelynek ormát a híres vaskakas díszítette. Magának a kapuépítménynek az építészeti kialakításáról azonban ezek az ábrázolások semmiféle információt nem nyújtanak. A Győr-szigeti templom már említett 1712-es oltárképén egy, a Fehérvári-kapuhoz hasonlatos építmény dereng fel a homályból: egyetlen, nagyméretű nyílását kétoldalról egy-egy oszlop vagy pillér keretezi, amelyek felett a párkányon kis őrtornyok állnak. A festmény nyomán nyert képet tovább pontosítja Méry Etel 1874-ben megjelent leírása, amely arról tudósít, hogy a Vízi-kapu "dóriai stílben" épült és egykori párkányzatán triglifek - alattuk hat-hat csepp - valamint üres metopék váltakoztak (Méry 1874, 419). Méry tudósítása szerint a kapuzatot eredetileg egy sast ábrázoló faragvány is ékesítette. A kapuzatok művészettörténeti helye A győri kapuépítmények művészettörténeti összefüggéseinek vizsgálata a Fruman-féle 1849-es akvarell közzétételével indult meg 1956-ban (Borbíró-Valló 1956,50. t., 183. t.). A képet publikáló Borbíró-Valló szerzőpáros a korábbi helytörténeti irodalom adatait felhasználva építészettörténeti értékelését is adta a kapuknak, megállapítva, hogy azok a kor olasz várkapuinak s különösen Scamozzi (!) - helyesen Sanmicheli - veronai műveinek stílusában fogantak (Borbíró-Valló 1956, 99, 102). Az akvarell nyomán figyelt fel a Bécsi-kapura a hazai reneszánsz művészet kiváló kutatója, Balogh Jolán is. A Magyarország művészetét feldolgozó kézikönyv vonatkozó fejezetében megállapította, hogy a rusztikás, pilaszterekkel tagolt homlokzat stílusa a "felsőolasz késő cinquecento irányának felel meg" s egyben rámutatott jelentőségére is: az 1568-as évszámot viselő kapu Magyarországon "az új stílusváltozat első hatalmas emléke". Tervezését Pietro Ferabosconak tulajdonította abból a mára már tarthatatlanná vált elképzelésből kiindulva, hogy az erődítmény is az ő munkája. Emellett felvetette a győri kapu mintaadó szerepét a dunántúli rokon emlékekkel, mindenekelőtt a sárvári Nádasdy-vár kapujával kapcsolatban (Balogh 1970, 216). Zádor Anna ez utóbbinak palladiánus vonásait emelte ki egy elemzésében (Zádor 1988, 121-123), ami a Bécsi-kapu értékelésére is visszahatott: formáinak eredetét a későreneszánsz építészet legutóbbi összefoglalásában Farbaky Péter Sanmicheli és Palladio stílusában határozta meg (Farbaky 1998, 92). Az elmúlt több mint negyven esztendő kutatása tehát kijelölte a győri reneszánsz kapuzatok építészettörténeti értékelésének kereteit. Az általános felismeréseken túl azonban - Balogh Jolán szavaival - "szükséges az összefüggések felkutatása, szabatosabb meghatározása" is (Balogh 1975,55). E feladat elvégzése a jól dokumentált Bécsi-kapu esetében kecsegtet a legtöbb sikerrel. A kapu kompozíciója és részletformái két itáliai forrásra 89