Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: A győri vár reneszánsz kapui

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK napvilágot Pataki Vidor, Florio Banfi és L. A. Maggiorotti, Gerő Ernő s legutóbb Veress D. Csaba tollából. Mindezek révén a vár tervezésének és építésének menete nagy vonalakban rekonstruálható, bár további levéltári kutatásokkal minden bizonnyal még finomítható lesz. A győri végvár nagyszabású kiépítését Bécs és az osztrák tartományok védelmében betöltött stratégiai jelentősége tette szükségessé. Az erődítési munkálatokra I. Ferdinánd király 1537-ben adott utasítást, amelyek azután több szakaszban, számos tervmódosítással kerek negyven esztendőn át folytatódtak. Amikor a Haditanács 1577-ben befejezettnek nyilvánította az építkezést, a magyarországi végvárrendszer leghatalmasabb erődítménye készült el, amelynek falait hét fülesbástya és egy félbástya erősítette. Az összeköttetést a külvilággal három kapu biztosította: a nyugati kötőgáton nyílt az 1568-ban elkészült Bécsi-kapu; északon, a Kastély- és a Duna-bástya között emelkedett a Mosoni-Dunára kijárást biztosító Vízi-kapu, amelyen 1567-es évszám volt olvasható; dél felé, a Magyar- és a Császár-bástya közötti kurtinán az 1568-ban befejezett Fehérvári-kapu tette lehetővé a közlekedést. Bár alaprajzát tekintve a vár a terepadottságokhoz igazodva szabálytalan, nyújtott téglalap formájú volt, belső utcahálózata az 1566-os tűzvészt követően szabályos, raszteres kiképzést kapott s ekként a reneszánsz tökéletes városának ideájához közelített. A vár későbbi történetét illetően szempontunkból már csupán a pusztulás tényei érdekesek. 1784-ben II. József megszüntette a győri erődítmény katonai jellegét, s a városnak adományozta azt. Nem sokkal később, 1792-ben alapjaitól megújították a Fehérvári-kaput - állítólag Tollner építész tervei szerint -, amelynek során ráépítették az un. Tűztornyot. A napóleoni háborúk idején a vár ismét hadilétesítménnyé vált: a kismegyeri csatát követően a franciák rövid ostrom után elfoglalták, majd 1809. november 13-16. között több ponton felrobbantották. A romossá vált erődítményeket a város 1821-től folyamatosan elbontatta, így 1835-ben a Vízi-kaput, 1858-ban a Bécsi-kaput s végül 1894-ben a Fehérvári-kaput, a felette emelkedő Tűztoronnyal együtt (Veress 1993,144,171,173,186). A lebontott kapuépítmények némely töredékei a győri bencés rendház és gimnázium múzeumába kerültek 1872-ben; jelenleg a Xántus János Múzeum kőtárában láthatók. A Bécsi-kapuból három faragott címer és az inscripciós táblák egyikének töredéke, a Vízi-kapuból pedig a pár-kányzat egy darabja, egy cseppekkel díszített triglif maradt fenn. A kapuépítmények rekonstruálásának képi forrásai A győri vár kapuinak rekonstruálásához a fennmaradt kevés építészeti töredék nem nyújt kellő alapot, ezért az elmúlt három évszázad során született képi forrásokra kell támaszkodnunk. Műfajukat tekintve ezek 84