Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Kelemen István: Adatok a fertőhomoki horvátság történetéhez

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK ból, csak a szentmisére tért vissza, de akkor is horvátul énekeltek, amikor magyar nyelvű istentisztelet volt soron. Mindezt Mörk beleegyezésével és tudtával tették. Amikor megérkezett az új plébános, a hidegségi elöljáróság ugyan fogadta, de a bíró nem emelte meg előtte a kalapját. Miután Glavanich megnézte a templomot, a plébánia udvarán feltüzelt homokiak várták dorongokkal és botokkal felfegyverkezve, és követelték, hogy a plébános hagyja el a falut, mert nekik nem kell. Glavanich bemenekült a plébánia épületébe, de a feldühödött tömeg kiűzte onnan. A püspök erre azonnal felmentette Mörköt, Glavanich pedig végül négy hónap múlva foglalta el a plébániát, de sosem tudott igazán beilleszkedni. 1868-ban Gayer József lett a plébános (1868-90), akihez a püspök magánlevelet intézett, melyben többek között tudatta vele, hogy a „[...] horvát nyelvet nem tudod, azért investiturát jelenleg nem kaphatsz, de fogsz kapni, ha vagy a horvát nyelvet megtanulod, vagy a különben magyarul is tudó nép veled, mint magyarral is, megelégedve lesz [...]". Gayer végül is nem sajátította el a horvát nyelvet, de a nép megelégedett vele. Az evangéliumot ugyan horvátul olvasta fel, de később felkérték, hogy hagyjon fel vele, mert sem ő, sem ők nem értik meg. A homoki iskola az első ismert írásos említése 1790-ből való, de az 1770-es évek közepétől már saját tanítója van a falunak, Tomasits Mihály személyében. Őt 1806-tól 1820-ig a szintén horvát vezetéknevű Sterkovits György követte. A magyar nyelvű oktatásra minden bizonnyal Szalay István (1822-66) és fia, Szalay József (1866-1908) tanítósága idején tértek át. 1875-ben a püspöki jegyzőkönyv szerint Homokon 506-an élnek, akik horvátul és magyarul beszélnek, de az elemi oktatás már csak magyar nyelven történik. 6. Népszámlálási adatok (1880-1941) (ld. l.sz. táblázat) 1880 és 1941 között az országos népszámlálásoknak köszönhetően rendelkezésünkre állnak a település horvátságának arányára vonatkozó adatok. Véleményem szerint ezek nem tükrözik hűen a nemzetiségi arányokat, hisz pl. 1890 és 1900, valamint 1920 és 1930 között az előbb 1/4-es, utóbb az 1 /3-os horvát kisebbségi arány „fogy el" 10 év alatt előbb 0, utóbb 7,5%-ra. Minden bizonnyal közrejátszott a nemzetiségi adatok felvételekor a nagypolitika, valamint a plébános-tanító-jegyző hármas mindenkori elvárása. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a magyarul tudás aránya végig a 100% körül mozog, mutatva az asszimilálódás nagyságát. A Horthy-korszakban történtek a névmagyarosítások. így lett például a Krizmanitsból Kishegyi, a Raszipovichból Rádonyi, a Draskovitsból pedig Délvári. 74