Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Kelemen István: Adatok a fertőhomoki horvátság történetéhez

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Anyai nyelven szolgálandó Lelki Pasztorunkal állondósan akarunk meg maradni. Minthogy Hidegséghez közeleb, alkalmasabb télben nyárban folytatódik a levél - Templomi járásink a régi bé vett szokásink szerént, valamint eddig tartazó köteleségünket, ugy ezután is Hidegségi Horváth Plébániához, és Tisztelendő Plébanus Urunkhoz kész készséggel és szűveségel meg tehendjük s teljesíteni fogjuk, magunk le kötelezéssével, az okáért mélységes alázatosággal fel szentelt kezei csókolgatási között könyörgünk hogy ezután is ugy mint eddig Hidegségh és Homok Népei egyek maradgyunk, mint ekkoráig voltunk, egy Hit, egy isten, egy Hidegséghi fára állat [...]".

49 Juranics Antal győri püspök (1825-37) - akit a szlávok egyszerűen csak „horvátfaló"-nak neveztek - magyarosító törekvései nem kerülték el Homokot sem. 1832-ben a Canonica Visitatio elrendelte Prikoszovich Mátyás hidegségi plébánosnak, hogy ne csak horvátul, hanem mind Hidegségen, mind a homoki filiában minden vasár- és ünnepnapon felváltva, horvátul és magyarul történjék az istentisztelet, beleértve az ének és az ima nyelvét is. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv ezt a változtatást azzal indokolta, hogy mindkét községben a lakosság „kevés kivétellel'" jól tud magyarul. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy az 1817-ben kelt levélben a homokiak egyértelműen kifejezték ragaszkodásukat a horvát nyelvű istentisztelethez. Prikoszovich, aki az anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint csak törte a magyar nyelvet, megtanulta a magyar prédikációt. Úgy tűnik, hogy az 1830-as évektől kezdődik el az a folyamat - minden bizonnyal a reformkori magyar liberális nacionalizmus hatására -, hogy a települést egyre inkább magyarként kezdik emlegetni. Vályi András 1797ben megjelent munkájában Homokot horvát falunak nevezi, hasonlóan az 1827-es győri egyházmegyei schematismushoz. Fényes Elek mind 1836-ban, mind pedig 1851-ben már magyar falunak írja le Homokot. Hasonló változás figyelhető meg az egyházmegyei évkönyvekben is: az 1845-ös és 1847-es év szerint a faluban beszélt nyelv a horvát és a magyar, 1851-ben már csak a magyar. Csetkovits István plébános (1840-62) mellett Jordán Tamás, a korábbi adminisztrátor hosszabb ideig káplánként működött, mert az új plébános nem tudott horvátul. A homokiak emiatt sokat üldözték, amiért is végül elhagyta a plébániát. Ezután a püspök Mörk Pált nevezte ki adminisztrátornak, aki szeretett volna plébános lenni, de Glavanich Gáspár kapott plébánosi kinevezést (1862-68). Mörk ezért fellázította a híveket új plébánosuk ellen, mondván Csetkovitshoz hasonlóan ő sem érti a horvát nyelvet, a kegyúr azért prezentált ismét magyar papot, hogy a plébániát teljesen magyarrá tegye. (Annak ellenére állított ezt Glavanichról, hogy az horváttanár volt a katolikus tanárképzőben). Amikor az adminisztrátor magyarul olvasta fel az evangéliumot, a felindult nép kivonult a templom73