Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

In memoriam Czigány Béla - Perger Gyula: Czigány Béla gyűjtési beszámolója a győrújvárosi szegkovácsokról. Jelentés Czigány Béla általános iskolai igazgató 1950. június 28. győri néprajzi gyűjtéséről. Szegkovács, iszkápás mesterség

ARRABONA 41. 2003. IN MEMÓRIÁM... Csinyátak még závárt, csipővasat, tüszpiszkálót, pántokat, tölfaszeget, fenyőszeget, förgetegszeget. Ez hat calos. A fenyőszeg alul tőgyes, fölül sima. A tölfaszeg csucsosfejü, a feje ojan mint a ladikszegé. A vagdalás vagy hasíttás után még egyenes hasított vas. Görbítve iszkába. Kettes ladik iszkába. A vasat hosszába vágták. Kettő és feles ladik iszkába. Hidegen kíszűt. Hármas pödröttlábu, iszkába dereglékhö. Hármos laposágu, iszkába dereglékhö. Nígyes pödröttlábu iszkába ladikokho. Kemíny iszkába kemínyfábo. Ötös lapított iszkába, körtelevelü. Kemíny, mer kemínyfábo hasznájják. A két szíle ki van kalapávo, lapítva. Melegen kíszűt. Ötös rákláb. Puhafábo meg tölfábo hasznáták. Hatostú tizenkettesig grébës iszkába. Két vágás, sujtás van benne, hogy jobban eterűjjön. Dereglékhö, tölfa hajókho, halász ladikba. A tizenkettős ritkán köllött. A mónárok meg hajósgazdák vettík meg varrásho. Abrincs köllött hozzá, ojan mind a hordókon. Most szurkos vas. Pintérektű vagy ócskásoktú vettík. Má mikor Bécsbű hozatták, akko má a zabrincsnak vígé vót. A munkáját annak atta, akinek akarta. Ha a vasat a kereskedőtű vette, akkor annak köllött a munkát vinni. Vót a Semfeld, Adler Sándori Brenner. Ezeknek dúgoztak. Lektöbbször a vasárusoknak dúgosztak. Este kigyütt és átvette az árut. A rígi Belén helin vót a raktár. Valami öt-hat kereskedő vót. A Mónárok tavasszá helbe gyüttek. Hajósok is vettek, Apatin, Bezdán, Pest, minden felül. A mónárok is az itt valók. Valamikor ki konyhábo, ki kamrábo lakott. Eggy kamrábo ketten is laktak. Ott is dúgosztak. Vót a szarvas üllő. Megvót a szarvájo, mikor lëesëtt a táblájo, feje, akkor hittak csonka üllőnek. Vót ojan, aki dúgozott azér rajta. Hámorosná csinátották. 25-30 kilós vót. Ki a nehezebbet szerette, nehezebbet parancsút. Vót neki gömbölű szarva meg laposszarva. A gömbölü szarván pántot, sasfejet meg mást csinyátok. A lapos szarván vót egy lik. Ha kihuszták a tölfa vagy fenyő szeget, a likba dukták, ott vertík ki a fejit. A szárának vót hegye. A szárán vót a túlé. A túlé a fődbe vót amennyire akarták, asztán mektömtík. Ojan mélre tettík, amijenre akarták. Ha alacsonyan vót, nagyobb ütís esett rá. Az üllő a kohó mellett vót. Uve, gugúva, a sarkain űve dúgozott. Nyáron ruha nékű dúgosztak, deríkig levetkőzve, csak egy nadrágba. Van aki üngbe dúgozik. Én nem szerettem mesztelenű dúgozni, mer a testemet csipte a por. 359