Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Muzeológia - Aszt Ágnes: A múzeumi kommunikáció lehetőségei és megvalósításának példái egy „kismúzeumban”

ARRABONA41.2003. MUZEOLÓGIA részben a bemutatott régészeti leleteken, részben saját készítményeiken a szabadkézi-hurkatechnikával illetve a korongon készített edényeket. A gyerekek alkotásait a műhelyenteriőr munkapadjain kiállítottuk. Ezzel is utaltunk arra, hogy a múzeumi kiállításokon szereplő tárgyak nagy része nem műalkotásként, műtárgyként készül el, más tényező adja meg múzeumi értékét. Az agyagozás után a gyerekek lényegesen nagyobb tisztelettel tekintettek a bronzkori edényekre, hiszen közvetlenül érezhették meg az alkotás erejét. Enteriőrjeink „belakottá'

7 váltak, és kis látogatóink szorgalmas munkája nyomán naponta változó képet mutattak, éppúgy, mint a restaurátor és a régész valódi munkahelye. Kisleleteinket két hagyományos fekvőtárlóban mutattuk be, természetesen illusztrációval, rekonstrukciós rajzokkal kiegészítve. A kiállítást egy nagy méretű panorámakép zárta, L. Szikora Eszter restaurátorunk festménye egy Hanság-peremi Árpád-kori magyar falut vetített elénk. A festmény részben ásatási megfigyeléseink alapján készült, de egyes épületek megformálásához felhasználtuk a szakirodalomban előforduló rekonstrukciós elképzeléseket is. Közvetlenül a festményhez kapcsolódott egy 1:4 kicsinyítésű házmakett, amely metszetben mutatta meg egy Árpád-kori lakóház szerkezeti felépítését. (9. kép) A festmény nem csupán gyermeklátogatóinknak okozott örömet, de a felnőttek is elismerően nyilatkoztak róla. A kiállítás megnyitásakor körlevelet és meghívót küldtünk a mosoni járás iskoláinak, s a tanulócsoportok egymás után vettek részt az interaktív tárlatvezetésen. A tárlatvezetés nem előadó jellegű volt, hanem a kis- és nagydiákok (8-18 éves tanulók érkeztek) koruknak megfelelő gondolatébresztő elméleti és gyakorlati feladatokon keresztül ismerhették meg a muzeológiát, a régészeti feltárásokat, illetve az ásatás közvetlen tanulságait. Kellemes tapasztalat volt, hogy a tárlatvezetéseken a gyermekek figyelme nem lankadt, hanem ellenkezőleg, folyamatosan bátrabbak és lelkesebbek lettek, többen határozottan közölték, régészek szeretnének lenni. Vendégkönyvünk bejegyzései egytől egyig pozitívak, látogatóink száma értékelhetően emelkedett. Pozitív visszhangja kiállításunknak, hogy a kezdetben ellenséges, elutasító Mosonszentmiklós község iskolája és kultúrháza egyaránt kérte, hogy a tárlatunkat kihelyezett kiállítás formájában falujukban is mutassuk be. Ez természetesen újabb problémákat vet fel, hiszen a kihelyezett kiállítás során nem tudjuk ugyanazokat a feltételeket biztosítani, mint a múzeumban. Mindazonáltal nem zárkóztunk el egy hagyományosabb eszköztárral való megjelenéstől, ahol azonban a mondanivalónk, üzenetünk lényege változatlan maradna. Mivel jellemző, hogy az időszaki kiállításokra sokan egyszerűen az információszegénység miatt nem jönnek el, ügyeltünk arra, hogy a megnyitó, illetve a már működő kiállítás is megfelelő sajtónyilvánosságot kapjon, a 336