Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Muzeológia - Aszt Ágnes: A múzeumi kommunikáció lehetőségei és megvalósításának példái egy „kismúzeumban”

ARRABONA41.2003. MUZEOLÓGIA Ez a második kiállítási példánk azt mutatta, hogy egy apró gesztus milyen eredményes lehet. Alapvetően más történelemszemléletű emberek körében tettük a régészetet elfogadhatóvá és hitelessé. Látogatottságunk magas volt, bár tagadhatatlan, hogy ebben közrejátszott, hogy tárlóinkat az íjászverseny jelentkezőtermében állítottuk fel, illetve az is, hogy a rendezvény napján komoly felhőszakadás miatt a látogatók szinte „bemenekültek" a kiállításunkra. Ettől függetlenül a visszajelzések, a helyszíni beszélgetések pozitív képet adtak. Ismét bebizonyosodott, hogy a kiállításon túlmenő közvetlen kapcsolat a látogatókkal megnöveli elismertségünket, hiszen emberközelivé teszi munkánkat. A látogató a muzeológussal történő beszélgetés során valóban az őt érdeklő kérdésekre kaphat választ és pontosan azon a szinten, mint amit elvár. Ez természetesen nem biztosítható állandóan, de egy-egy nyitott nap feltétlen tanulságos lehet nem csupán a látogatónak, de a muzeológusnak is, hiszen ő ezáltal közvetlenül ismerheti meg - marketing-kifejezéssel élve - a piac igényeit. Legtöbb előkészítő szervezőmunkát a 2002. október 23-án megnyitott féléves időszaki kiállításunk igényelte. Kiállításunk témáját a Mosonszentmiklós-Gyepföldek lelőhely két évadon keresztüli régészeti kutatása, illetve Mosonszentmiklós község teljes régészeti felmérése, terepbejárása jelentette. Közvetlen témánk túlnőtt önmagán, mivel a lelőhelyet egy külföldi nagyberuházás során súlyosan megsértették, s napjaink e problémája (hogyan lehet ésszerű egyensúlyt teremteni a kulturális örökség védelme és a modern beruházások gazdasági szükségszerűsége között?) önmagában is aktualitást jelent. Álláspontunkat szerettük volna itt kifejteni, bemutatva annak jogi-, erkölcsi-, tudományos- és közművelődési hátterét egyaránt. Mindezt mozgalmasan, és a különböző látogatói rétegeknek egyaránt elfogadhatóan és feldolgozhatóan. Szerettük volna műhelyünk kulisszatitkait is bemutatni, a talált leletanyagot értékelni és az egykori valóságot is megjeleníteni. Ennek kivitelezése nem csupán szellemi kapacitásunkat igényelte, de azzal is számolnunk kellett, hogy költségvetésünk nem teszi lehetővé, hogy drága de kifejező enteriőröket vagy gazdag és sokrétű információs adathordozókat (videókivetítés, számítógépes rekonstrukciók bemutatása, speciális fény- és hangeffektek hatásos kombinációja stb.) használjunk fel, vagy épp megfelelő, a kiállításunkhoz igazodó új múzeumi tárlókat, paravánokat rendeljünk. Mindezeken a problémákon túl nem akartunk szabvány „szekrény-kiállítást" készíteni, ahol a vitrin régebbi és kopottabb, mint a műtárgy és csak unalmat sugároz. így jutottunk el ahhoz a gondolathoz, hogy a műtárgyakat, legalábbis egy részüket szabadon helyezzük ki, és tapintható tárlatot rendezzünk. Bár a muzeológus szakma általában nem fogadja ezt el, kordont, üvegfalat, 333