Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Muzeológia - Aszt Ágnes: A múzeumi kommunikáció lehetőségei és megvalósításának példái egy „kismúzeumban”

ARRABONA41.2003. MUZEOLÓGIA riasztót, erős teremőrgárdát tart szükségesnek. Intézményünkben is megoszlottak a vélemények, de végül győzött az az elgondolás, hogy a látogató nem lopni vagy rombolni jön a múzeumba, hiszen azt alapvetően a kultúra szentélyének tekinti, és megfelelő előkészületek után (a teremőrök felkészítése az esetlegesen eltörött tárgyak valamennyi elemének begyűjtésére, leletes-zacskók elhelyezése a teremőr-pultnál) a kisebb véletlen balesetek (egy-egy edény elejtése) nem jelentenek helyrehozhatatlan katasztrófát. Természetesen ezt a szempontot restaurátorunk is figyelembe vette, így az általa ragasztott, kiegészített edények szakszerűtlen fogó-mozdulatok vagy kisebb ütések következtében sem törnek. Kiállításunkban lépésekben szerettünk volna eljutni a lelőhely felfedezésétől az ásatáson, restauráláson keresztül a tárgyak értelmezésén át a lelőhely egykori voltának bemutatásáig, méghozzá úgy, hogy a folyamatot a látogató ismerje fel, s így legyen ő is része a kiállításnak. Múzeumunk fordított T-alakú előtere, ami már hagyományosan az időszaki kiállítások helye, remek térnek bizonyult munkatervünk kivitelezéséhez, amit majd alább tárgyalunk. Az előkészítés során komoly gondot fordítottunk egy kifejező és egyben a látogatók érdeklődését felkeltő címre, hiszen a munkacím ("Szentmiklós" vagy később, a végleges cím megszületésekor tréfásan használt „Porzsák") semmiképp nem lehetett erre alkalmas. Szerettük volna az emberek érdeklődését általában felkelteni, ugyanakkor utalni az ásatás színhelyére és múzeumi törekvéseinkre. Végül Ivánfi Ede a mosoni régészetről szóló írásából vettük át a „Morzsák és homokszemek" kifejezést, utalva arra, hogy forrásanyagunk milyen apró és töredékes, s bár mindenki számára elérhető (hiszen a szántóföldön hever), de csak kevesek számára értékelhető. Az idézet egy hosszabb részét a megnyitó ünnepségre küldött meghívónkon is szerepeltettük, nem pusztán a múzeumi élet kontinuitását hangsúlyozandó, de utalva valamennyiünk közös felelősségére, hogy a lelőhelyek megmentése nem csak a muzeológusok, de a társadalom egészének erkölcsi-, és a kulturális örökség védelméről szóló, az ásatásunk idején érvényben levő 1997. évi CXL., majd a jelenleg érvényes 2001. évi LXIV. törvény alapján jogi kötelessége is. Célközönségnek az iskoláscsoportokat tekintettük, számukra játéklehetőséget biztosítottunk, kipróbálható enteriőröket építettünk és lehetőségeinkhez mérten az írott anyaggal szemben a vizualitásra helyeztük a hangsúlyt. A munkaterv elkészítése is összetettebb volt, mint az előző esetekben, hiszen számos „külsős" szakembert vontunk be a munka különböző fázisaiba. A természettudományos leletek értékelését budapesti szakemberek végezték: Gryneaus András, Torma Andrea, Körősi Andrea. A hatalmas tömegű leletanyag restaurálását múzeumunk restaurátorain (Riha Katalin, L. Szikora Eszter) kívül a győri Xántus János 334