Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Néma Sándor–Smuk Péter: Hédervár; Kenessei Károly: Nagycenk (Száz magyar falu könyvesháza sorozat, Budapest 2003.) (Tuba László)

ARRABONA41.2003. RECENZIÓK Száz magyar falu könyvesháza (Néma Sándor - Smuk Péter: Hédervár; Kenessei Károly: Nagycenk. Kiadja a Száz magyar falu könyvesháza Kht. Bp. 2003. A köteteket szerkesztette: Jászberényi Ferencné; Jászberényi Ferencné és Néma Sándor. 178 o., 175 o.) Tavaly már volt szerencsém a Fertőrákosról, Sopronhorpácsról és Lebenyről szóló köteteket ismertetni, ezúttal két olyan híres helységről jelent meg monográfia, amelyek mindegyikét egy-egy nagy főúri család tette nevezetessé. Hédervár a nevét is a települést alapító Héderváryakról kapta, miután II. Géza Héder német lovagnak a Szigetköz közepén adományozott szálláshelyet a XII. század közepe táján. A régészeti leletek tanúsága szerint ekkor már több évszázada lakott hely volt a halban és vadban bővelkedő vidék. A Héderváryak ma is álló szép kastélyának építése 1570 körül kezdődött, s rombolások és építkezések változó szakaszaiban alakult, miként a család sorsa is. Hiszen a Nagy Lajos király idején már pallosjogot szerzett Héderváry család, amelynek egyik jeles tagja, Lőrinc (1413-1447) az ország nádora is volt, II. Lajos, majd I. Ferdinánd idején elvesztette a birtokait, s csak hosszú évtizedek alatt tudta visszaszerezni. 1662-ben kihalt a család fiúága, s a vagyon a Viczay családban, majd az 1870-es években az ősök nevét fölvevő Khuen-Héderváryakkal öröklődött tovább. Sok nagyszerű alakja volt a híres arisztokrata családnak, s építkezéseik, birtokfejlesztéseik, közéleti és műgyűjtő tevékenységük révén kitörölhetetlenül beírták nevüket az egykori mezőváros, Hédervár történetébe. Persze e települést sem kerülték el a tatárok, törökök, németek, franciák és a portyázó hajdúk, a tűzvészek, áradások és járványok. Ennek ellenére már 1681-től ispotálya, 1838-tól óvodája volt, s az első tanítóról a feljegyzés 1556-ból maradt fenn. A XIX. századi jobbágyfelszabadítás eseményeit a két világháború áldozatai követték, s a grófi család értékeiből is csak töredékek maradtak. Ennek ellenére a falu mai képe szépen kialakított tereivel vendégmarasztaló, s történelmi és művészeti értékekben a Szigetköz leggazdagabb községe. Az egykori főúri kastély és csodálatos parkja ma a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványé, a hagyományok, a múlt öröksége pedig a falu lakóinak közös kincse, amit gondosan őriznek és gyarapítanák. A könyv szerzői az események részletes leírása mellett nem feledkeztek meg a település néprajzi, vallási és közösségi hagyományairól, épületeiről, szobrairól, természeti értékeiről, a függelékben pedig úriszéki jegyzőkönyveket, vagyonleltárakat, összeírásokat és adófizetői listákat közöltek, 315