Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Néma Sándor–Smuk Péter: Hédervár; Kenessei Károly: Nagycenk (Száz magyar falu könyvesháza sorozat, Budapest 2003.) (Tuba László)

ARRABONA41.2003. RECENZIÓK kiegészítve mindezt a két világégés áldozatainak névsorával. A felhasznált források gazdag jegyzéke egyrészt a szerzők alapos, körültekintő munkáját dicséri, másrészt jó útbaigazító a részletek iránt érdeklődőknek. Szép a kötet illusztrációs anyaga, az előző könyvekhez hasonlóan itt is hangulatos és értékes régi fotókat találunk a maiak mellett. Nagycenk, a Széchényiek híres birtokközpontja sem bővelkedik régészeti leletekben, ám az ősidőktől lakott hely volt, a rézkortól a Római Birodalom idejéig maradtak fenn emlékek. Bár a település honfoglalás kori alapításáról történelmi monda keletkezett, azt régészeti adatok nem támasztják alá. A kiscenki falurészre vonatkozó első írásos említés 1281ből származik, Nagycenket egy évtizeddel később említették először. A kora középkorban a birtokosok gyakori váltakozása után a két falu sorsa először 1570-ben, a Nádasdyak birtoklása idején fonódott össze, ekkor kerültek egységes gazdasági irányítás alá. A Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenc kivégzése után a birtok zálogjogon hamarosan a Széchényi család kezébe került. Először a XVIII. század közepétől lett elválaszthatatlan a család és a település sorsa, amikor Széchényi Antal kastélyt épített a régi kúria helyén. Itt rendezte be birtokainak központját a könyvtár- és múzeumalapító Széchényi Ferenc, aki Cenket legkisebb fiára, Istvánra hagyta. A "legnagyobb magyar" birtokossága idején a két falu az ország dinamikusan fejlődő, gazdasági újításokban élenjáró területe lett. A kastély mai formája is az ő átépítésének nyomait őrzi. 1860. április 11-én itt temette el gróf Széchenyi Istvánt Tolnay Antal plébános az azóta nemzeti zarándokhellyé lett családi sírboltba. Ezután Széchenyi Béla lépett apja örökébe, s a falu békés fejlődésnek indult a kiegyezést követően. A cukorgyár és az uradalom, továbbá a marhahízlalás biztosította a lakosság megélhetését. Magyarságáról tett tanúbizonyságot a község 1921. december 16-án, amikor öt lakos kivételével mindenki a Magyarországhoz tartozásra szavazott a trianoni békediktátum ellenében. A két világháborúban 107 nagycenki nem tért haza a frontokról. A két háború közötti fejlődést az oktatás színvonalának emelése, az egyesületi és a kulturális élet virágzása is igazolta, amit sajnos a nyilas rémuralom majd a vasfüggöny árnyékolt be. Lassan magára talált a település, amely 1979-ben nagyközségi rangot kapott. 1973-ban megnyílt a Széchenyi István Emlékmúzeum, amely a község egyéb történeti emlékei mellett a kulturális célú idegenforgalom fő vonzereje. Kenessei Károly munkájában nagyon fegyelmezetten, tömören foglalta össze Nagycenk történelmi múltját, s mai helyzetét, soha nem feledkezve meg a lakosság mindennapi életének bemutatásáról. A kötet fotói változatosak, forrásjegyzéke gazdag, a függelékben pedig értékes dokumentumokkal ismerkedhetünk ( Úrbérrendezés, 1767; "Hegybéli Articu316