Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tóth Imre: A „szebb jövő szivárványhídján”. Széplelkek és realisták a nyugat-magyarországi kérdésről 1932–1936

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK Tóth Imre A „SZEBB JÖVŐ SZIVÁRVÁNYHÍDJÁN" SZÉPLELKEK ÉS REALISTÁK A NYUGATMAGYARORSZÁGI KÉRDÉSRŐL -1932-1936 A soproni népszavazást követően nagyjából az 1920-as évek közepére csitultak el azok a hullámok, melyeket a határrendezés gerjesztett Ausztria és Magyarország között. 1927-28 táján Ausztria súlyos belpolitikai válságai valamint a magyar irredentizmus és revízió élénkülése közepette átmenetileg újból terítékre került a burgenlandi kérdés, de komoly formában a Bethlen-korszakban nem vált kérdésessé a két ország között kialakult status quo. E tekintetben a Bethlen-Károlyi váltás sem hozott nagyobb fordulatot. A Károlyi kormányt más problémák foglalkoztatták (elsősorban a gazdasági válság magyarországi hatásainak leküzdése), az osztrákok pedig szintén távol tartották magukat a helyzet kiélezésétől. Tették ezt annál is inkább, mert a háttérben szemlélődő német külpolitika ez idő tájt igyekezett önmérsékletre szorítani a bécsi illetve burgenlandi politikusokat. Egyaránt talányt jelentett azonban Berlin és Bécs számára is 1932 októberében, a radikális nézeteiről ismert Gömbös Gyula miniszterelnöki kinevezése Magyarországon. Gömbös korábbi működése Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban nem adott okot különösebb optimizmusra Bécsben. Magatartása 1921ben, majd vélt szerepe az 1922. évi bandaharcokban, illetve újabb nyugatmagyarországi felkelések előkészítésében (melyet akkori kormánykapcsolatai, Egységes párti pozíciója miatt megnyugodva nem támasztottak alá következetesen) nem bíztattak semmi jóval a jövőre nézve. Ismeretesek voltak Gömbös német kapcsolatai is s az, hogy a húszas évek közepén már tárgyalt a Ludendorff-csoporttal a Nyugat-Magyarországra vonatkozó magyar kívánságokról. Akkor egyelőre taktikai okokból elismerte a német igényeket, valóságos nézetei szerint ellenben „Németországnak egy célja lehet, nem az, hogy Nyugat-Magyarországot elvegye tőlünk, hanem az, hogy szó nélkül visszaadja nekünk." Az osztrákok már Gömbös honvédelmi miniszterré történt kinevezését is aggodalommal fogadták. Az osztrák követ 1931-ben már érdeklődött Walko Lajos külügyminiszternél egy esetleges külpolitikai irányváltás lehetőségéről, amit az osztrákok szerint a kormányváltás óta Budapesten gyakran hangoztattak. 249