Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Csiszár Attila: A kapuvári festett bútor

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK ládát a mintaadó bútorfajta után sublatos ládának nevezték. A ládák minden esetben hasáb alakú lábakon állnak. A Kapuváron készült, virágozással díszített szekrények (ómárium) mindegyike ugyanabba a típusba sorolható. Az erőteljes párkánnyal lezárt, trapéz alakú oromzattal ellátott ruhásszekrények elülső, függőleges élei leszegettek. A kapuvári Rábaközi Múzeum gyűjteményében őrzött datálatlan szekrény kialakításából ítélve a 19. század közepén készülhetett. Nemcsak a homloklapja és a leszegett élek virágozottak, hanem az oldallapok is, ahol a hasonló korú példányoknál már csak egyszerű, vonalból kialakított keretet találunk. A festett mezőket vésett keret fogja egységbe, ami már a komáromi III. stílusperiódus hatását jelzi. A párkány alatt rátétes, fából faragott cseppdíszek sorakoznak. (1. kép) Nem lehet sokkal későbbi a Soproni Múzeum szerényebb díszítésű, alul fiókkal ellátott kapuvári szekrénye sem. (6-7. kép) A konyhaszekrény (kászli, konyhakászli) a Nyugat-Dunántúlon elterjedt aszimmetrikus szekrénytípus helyi képviselője, a 19. században vörösesbarna, a század végétől inkább okkersárga alapszínnel készült. Három-, négy- és ötfiókos változata ismert. Tetejét mindig tányértámasztó korlát koronázza. A szekrények jobb oldala polcos, rakodós, amelynek ajtaját úgy képezték ki, hogy bezárt állapotban a takaróléc egyben a fiókokat is zárja. Előszeretettel alkalmazták náluk az átlós felülettagolást. Az általában pirossal meghúzott vonalak metszéspontjából nőnek ki a zöld leveles ágon ülő tulipánok. (8. kép) A 20. századi példányok fiókjának már csupán az átló az egyetlen dísze. A tányértámasztó deszkáján és a homloklap párkány alatti felületén szár és levelek nélküli, erősen stilizált bimbós tulipánok sorakoznak. Kapuváron kétféle sarokpad (sarokpad, asztópad, kettőspad) volt használatban (Vö.: Podmaniczky 1943, 21), amelyek a támla megoldásában különböztek egymástól. A kettős T-alakú, keskeny deszkatámlával ellátott régi típusú pad feltehetően azonos a 18-19. századi hagyatéki leltárakban gyakran szereplő "karos pad"-dal vagy "hosszú szék"-kel (Csilléry 1997, 393-394). A keretbetétes támlával készült padok a 19. század második felében jöttek divatba Kapuváron és Gartán (Csilléry 1997,379). A korábbihoz hasonlóan ezek a padok is deszkalábbal készültek, de két végük a templomi padokhoz hasonlóan fűrészelt, karfás kialakítású. A helyi asztalosok ezt a típust közel hét évtizeden át készítették, szerkezetük ez idő alatt mit sem változott. A szegletbe épített háromszög alaprajzú tékát (helyi nevén padómárium) az 1930-as években készült, egyszínű vagy "flóderezett" darabokon is megtaláljuk. Tetejét tányértartó korlát vagy fűrészelt díszű orom (esetleg mindkettő egyszerre) díszíti. A téka előlapjának fölső részén vagy az ormon gyakran alkalmaztak fémből hajlított vagy egy darab fából kifaragott, íves gyertyatartó karokat. A támla három-három 150