Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Csiszár Attila: A kapuvári festett bútor

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK (ritkábban két-két) keretbe foglalt betétdeszkából áll. A támlákat a saroktékával egy-egy fűrészelt (az ágyak párnafogó deszkáihoz hasonló) díszítőelem köti össze. Rendszerint ez a két deszka tartalmazza az évszámot. A téka ajtaját és a támla betétdeszkáit elágazó, néha vázából kinövő virágtő díszíti. A szárakon nyílott és bimbós tulipánok váltakoznak. A táblákat sokszor hatszirmú apró virágokból és ívelt zöld levelekből álló füzér keretezi. A betétlapokat közrefogó keretdeszkákon szintén leveles tulipánok sorakoznak. (9-10. kép) A tálasfogas a sarokpaddal azonos díszítéssel készült. Rendszerint két azonos kialakítású darabból álló sarokfogas, amelyet a szentsarokban, a pad fölött helyeztek el, rajta tányérok és bokályok sorakoztak, de egy darabból álló változata is ismert. Kevés fennmaradt példányáról tudunk. A tisztaszobából való korai, 19. századi kiszorulása vélhetően Kapuváron is a szentsarok képekkel való díszítésével függ össze (Vö.: Csilléry 1997, 384). Festett bölcső Kapuváron a 19. század végéről maradt fenn. Általános volt a kifelé dűlő, felül rácsos oldalú, talpas forma. Oldalait és a két végét, esetleg a talpat díszítette virágozás. Minden esetben datált, néha Krisztusmonogram is került rá. A kapuvári festett bútorok áttekintését a következőképpen összegezhetjük. A fennmaradt, sajnos kevés számú, zömmel datálatlan emlékanyag alapján legföljebb relatív kronológia felállítása lehetséges. A 19. század első felében valószínűleg nagyobb számban voltak használatban 18. századi, komáromi készítésű kelengyebútorok: mennyezetes ágy és láda, valamint a Fertő mentén (közelebbről Süttörben) készült ágyak, amelyek vásári áruként vagy házasság révén kerülhettek a rábaközi mezővárosba. Néhány datálatlan, a komáromi II. és III. periódus hatását mutató, már a jellegzetesen helyi, kapuvári stílusban készült bútor, illetve bútortöredék készítési idejét ennek a korszaknak a végére tehetjük. A19. század második felére vált általánossá az a bútorfestő stílus, amelylyel a helyi asztalosműhelyekben az 1870-es években már teljes szobaberendezések készültek. Az évszámmal is ellátott bútordarabok alapján megállapítható, hogy egy időszakon belül 2-3 alapszínt is használtak a mesterek. Például az 1870-es, az 1880-as évekből egyaránt ismerünk barna, zöld és erezett ("flóderezett") alapszínű bútort. Egyes darabokat a hosszú ideig tartó használat után felújítottak és újra virágoztak. A virágornamentika ugyanazon stílusnak egy gazdagabb motívumkincsű, erősen stilizált három-, illetve hatszirmú felülnézetes virágokat és forgórózsát is ábrázoló, vagy pedig annak egyszerűbb, csak tulipánokra redukált változata. Csak feltételezhetjük, hogy az alapszín és a díszítmény gazdagsága elsősorban a megrendelő ízlésétől és anyagi helyzetétől függött, így nem teszi le151