Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK használatban lévő temetőrészekkel. A "rokonsági foltok" kimutatásában az antropológiától várunk segítséget (Grefen-Peters 1992,1204-1207). Nem árulok el titkot, ha bevallom: kísérleteim a sírok sűrűségének mérésére, segítségükkel az egyes avar kori csoportok térkihasználására való következtetésre nem jártak használható eredménnyel. Általában és kérdőjelesen számolhatunk az avar kor folyamán némi sűrűbbé válással: a kora avar kori sírok között többnyire nagyobb a távolság, mint a későieknél, ez azonban ma még alig több mint megérzés, számadatokkal még nem tudom igazolni. Ráadásul a különböző temetők között is nagy különbségekkel kell számolnunk. A "börcsi típusú" korai temetők vagy temető-kezdemények esetében a sírok között igen nagy a távolság (30-40 méter, esetenként még több, Tomka 1996, 143), ezeket azonban aligha vehetjük figyelembe a nagy temetők vizsgálatánál, feltételezhető ugyanis, hogy egészen más típusú gazdasághoz, egészen más fajta települési módhoz tartoznak (nem "falusi" temetők). A síron belüli térkihasználás esetében igen nagy különbségeket észlelhetünk, amelyek társadalmilag, a hagyományoknak megfelelően illetve geológiai-földrajzi lehetőségek alapján meghatározottak. Falko Daim vizsgálta a sírok köbtartalmát (Daim 1987, 71-76), több ezer avar kori sír utánmérésének hatalmas munkáját (mivel a kedves kollégák - magamat is beleértve - nem mindig közlik számszerűen a sírgödör méreteit) szívesen átengedem neki. Annyi első pillantásra is valószínű, hogy a sírásáskor végzett munka nagysága a temetést rendező(k) demonstrációjáhozreprezentációjához tartozott. Ehhez jelenleg nem tudok igazi etnológiai adatokat szolgáltatni (eltekintve egy ásatási munkásom nyilatkozatától, aki egyébként rendszeresen részt vett a faluban a sírásásban, szerinte ma is mélyebben ásnak, ha a pálinka tovább tart...). Éles szemű kollégák már a 20-as, 30-es években felfigyeltek a sírgödrök sekélyebbé válására az avar kor vége felé (ezalatt nem a SpA 3 fázis értendő, akkoriban még figyelemreméltó mélységeket és köbtartalmat értek el, hanem az "avarkorvég", azaz a 9. század, Rhé - Fettich 1931,12; újabban Hanuliak 1990,153; Szőke, 1992,47-48). Általában még a falu koldusa is megkapta végső nyughelyként a maga 2 m -ét (a környezettel akár 3 m

2-t), egy családfő vagy falusi előjáró, lovával együtt, még többet. Kivéve azokat, akiket közös sírba (nem egyszer közös koporsóba) temettek. Ezzel elértük az előadás tulajdonképpeni lényegét: a kettős illetve többes temetkezések problematikáját. 13