Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK Többes temetkezések Legelőször is, nem árt tisztázni a fogalmakat és a terminológiát. Tapasztalatom szerint ugyanis a közlemények nem mindig különítik el az egy időben, egy sírgödörbe történt kettős, vagy többes temetést (Doppelgrab, Mehrfachbestattung) az ugyanabba a sírgödörbe, de későbbi temetéstől (utántemetés, Nachbestattung), illetve annak speciális formájától, amikor külön gödröt ásnak ugyan, de törekednek a korábbi mellé jutni (ikersír vagy rátemetés, Neben- illetve Überbestattung, az utóbbi eset véletlenül is előállhat olyankor, amikor a régebbi sírt már semmi sem jelöli, Überlagerung). Különleges eset a tömegsír (Massengrab). Az alábbiakban igyekszem a terminológiát következetesen alkalmazva a kettős (többes) temetkezések körében vizsgálódni. Az avar kutatás kezdetei óta tudjuk, hogy ilyesmi az avar kori temetőkben előfordul (már Lipp Vilmos keszthelyi kutatásai során felfigyelt a jelenségre). Nem túl gyakran ugyan, de elég törvényszerűen, majd minden nagyobb temetőben. Többnyire gyerekek, vagy nők és gyerekek fekszenek ugyanabban a sírgödörben, előfordulnak azonban férfiak gyerekekkel, nem ritkán férfi és nő, néha éppen két férfi. A gyakorlat ősrégi és az egész világon ismert. Alig gondolható, hogy véletlenül egyszerre meghalt vadidegen embereket egyetlen szertartással temessenek el (szertartással, hiszen általában rendesen felöltöztették, étellel-itallal és egyéb mellékletekkel is ellátták őket) - bizonnyal egymáshoz közelállókról van szó, szélesebb értelemben vett rokonokról. A korszakra vonatkozó szakirodalom részletesebb, más korokat illetően csak szemezgető, teljességre távolról sem törekvő áttekintése arról győzött meg, hogy a kutatók körében lényegében két nézet uralkodik a kettős (többes) temetkezések hátteréről. Vagy rituális gyilkosságra gyanakodnak (a fő halottat követi a sírba asszonya, kísérete, szolgája-szolgálója, anyát gyereke vagy éppen fordítva, gyerekét az anya), vagy többé-kevésbé véletlenül bekövetkezett egyidejű halálesetre gondolnak (egyidőben meghalt rokonok, közeli hozzátartozók, a halál okaként elsősorban járványt, betegséget feltételezve). Özvegy temetés lehetőségére már Pulszky Ferenc utalt (Pulszky 1897, 108), egyben - mint később kiderült, tévesen - társadalmi értelmezést is adva, szerinte a fejedelmi sírokban, illetve a soros temetők gazdagabb sírjaiban "gyakran együtt találjuk temetve a férfit és a nőt, úgy, hogy önkéntelenül azon gyanú támad bennünk - ámbár az írók ezt nem említik - hogy előkelő férfi halálakor a nő áldozatul esett s vele együtt temettetett el". Éppen az "írók" (Maurikiosz, Ibn Ruszta, Ibn Fadlán, Thietmar von Merseburg) a szlávokra vonatkozó forrásadatainak ismeretében nem véletlen, hogy Rhé Gyula némi bizonytalankodása után (a rokonok kö14