Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Muzeológia - Kostyál László: A Patrona Hungariae, csornai múzeumi kiállítás ikonográfiája

ARRABONA 40.2002. MUZEOLÓGIA mekét karján tartó, a magyar szent koronával megkoronázott Mária a glóbuszon áll, palástját két angyal tartja, két, harsonát fújó másik a földgömböt fogja közre, míg alul négy további írásszalagot tart „Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk" felirattal. A világos, sárgás színvilág a túlvilági ragyogást asszociálja. A kiállítás valamennyi ábrázolása közül ez távolodik el leginkább a hagyományos ikonográfiái megoldásoktól, dacára a merev szimmetriája által keltett archaikus hatásnak. A következő tematikai csoportot a Mária gyermekével-képtípushoz tartozó ábrázolások képezik. Ez a korai középkor óta kedvelt, általánosan elterjedt típus kegyképeken, táblaképeken, templomi vagy út menti szobrokon és kisméretű szentképeken ugyanúgy feltűnik, mint pénzeken vagy zászlókon. Mária többnyire koronát visel - néha a kis Jézus is -, kezében gyakran jogart tart; ezek az Ég Királynőjének uralmi jelvényei, amelyek azonban vonatkoztathatók a földi királyságra is. A korona többnyire zárt, felül kereszttel díszített, néha azonban nyitott. A bágyogszováti, feltehetően a 19-20. század fordulóján készült út menti Mária-szobor karakterisztikusan a magyar koronát és jogart ábrázolva - ami egyben az alkotás korára is következtetni enged - hangsúlyozza Máriában Patrona Hungáriáét. A vadosfai templom bő egy évszázaddal korábbi, fából készült Madonnáján ugyanennek Mária magyaros öltözete az eszköze, míg a szili templom az előzővel hasonló korú bereki Mária-szobrán a Szűzanya aranyszínű ruhájával és sematikus méltóságjelvényeivel inkább az Ég Királynőjének szerepe domborodik ki. Az egyes ábrázolásokról gyakran számos másolat készült, amelyeket azután tovább másolva alakult ki egy-egy ügyesebb szobrász (vagy festő) kezén a típusfejlődés következő állomása. A típus legismertebb, széles körben tisztelt emlékei azok a kegyképek vagy kegyszobrok, amelyeknek csodatévő erőt tulajdonítottak, s ennek hatására rendszeres zarándoklatok célpontjául szolgáltak. Ezek a laikus vallásosság talán legjellemzőbb, legnagyobb tömegeket megmozgató megnyilvánulásai voltak a 17-18. században. A búcsújáróhelyek topografikus megoszlását vizsgálva Magyarországon megállapítható, hogy sűrűségük a Nyugat-Dunántúlon volt a legnagyobb. A Rábaköz két jelentős búcsújáró helye Csorna és Osli, a kultusz mindkét helyen egy-egy, a vizsgált típushoz tartozó (és a kiállításban is idézett) Mária-ábrázolás körül alakult ki. A csornai ún. Szerecsen Mária képét az a Taddeus Schrabl hozta magával, aki a morvaországi Hradisch-ból érkezve 1757-ben vette át a préposti tisztet. A kép a 16-17. század fordulója táján, késő-reneszánsz stílusban készült, és kitétele után nem sokkal már csodás eseményeket jegyeztek fel vele kapcsolatban. A hozzá fohászkodó 513