Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Győr–Moson–Sopron megye népművészete (Kottmayer Tibor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK súlyozása azért lenne fontos, mert egy máig élő, és visszatanulható hagyományt erősíthetne. Külön említést érdemelnek a pásztorfaragások és a hímzés kapcsán a Horváth Terézia és Domonkos Ottó által ismertetésre kerülő életutak. így, személyiséghez kapcsolva a díszítőművészet változása sokkal árnyaltabb értelmezés nyer. E „mikromonográfiákból" talán még több is színesíthetné a kötet. Vitathatatlanul a kötet legnívósabb tanulmánya Horváth Terézia tollából született. A szerző az általa már bemutatott és publikált kapuvári népviselettel egyező szinten mutatja be a kisalföldi viseleteket, és még csak férfiellenesség sem vethető a szemére, mert csimbóktól az ezüstsarkantyúig, adatoltan, és az ország más vidékeivel összevetésben tárgyalja a viseletet az emberélet kontextusába ágyazva. A jóízű gyűjtésrészletek és történeti leírásokból vett idézetek élményszerűvé teszik a színes, de önmagukban száraz adatokat. Az ehhez lazán kapcsolódó csornai viselet bemutatása kicsit szervetlennek tűnik a kötetben, szemben a szintén Szalontay Judit által írt hímzés fejezettel, amely jól illusztrálva mutatja be e gazdag hagyományt. Általánosságban is hiányolom viszont, hogy a népművészetről szóló könyvben a számos motívumleírás mellett arányában kevés a motívumelemzés, értelmezés. Ez jellemzi Csupor István fazekasságról írott dolgozatát is. E tárgykörben szintén nagy adósságai vannak a szakembereknek. A kisalföldi fazekasság nincs feldolgozva. A habán hagyományok ismertetése mellett, amely jó és összefogott, legalább akkora terjedelem illette volna meg a múzeumokban fellelhető, feltehetően kisalföldi cserépedények áttekintő rendszerezése. S a végire maradt az imádság. Perger Gyula folklórba ágyazott tárgybemutatása kerek egészként zárja a kötetet. Jó arányban vegyíti a nem népi alkotású, de népi használatú szakrális tárgyak ismertetését a népművészeti tárgyak bemutatásával. Leírásai jól kapcsolhatók a kötet több tanulmányához is - talán ez nem is véletlen, mert a szerző az egyik szerkesztő. Tudom, hogy az elfogultság, amelyet a szakrális kisemlékek iránt táplálok, késztet arra, hogy talán ezek megérnének egy külön misét. (S azt is tudom, hogy ha eddig tett javaslataimat „oldal-számszerűsíteném", akkor egy-kétezer oldalas könyv kitelnék belőle.) Aki pedig a témákban jobban el kíván mélyülni, az bőven talál irodalmat a Csecs Teréz által összeállított - válogatottsága dacára is alapos bibliográfiában. Ha már szóba került, itt hívom fel a leendő olvasók, helytörténészek figyelmét, hogy feltehetően ez az irodalomjegyzék 484