Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Győr–Moson–Sopron megye népművészete (Kottmayer Tibor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK tekinthető most a legteljesebb helyismereti szakbibliográfiának. Megfontolásra érdemes lenne szeparátumként való kiadása. S a textusból most újra előveszem az elbújtatott szálat. Hol is vannak ha már megszólítottam - Lázi népművészeti tárgyi emlékei - ha vannak? A Bakony Múzeumban, esetleg Pápán. Mondhatja erre a szerkesztő úr, hogy de lám a 95. oldalon ott egy rajz Malomsokról, pedig az most is Veszprém megye. Száz szőrszálhasogatásnak is egy a vége, ahogy Dominkovics Péter tanulmányából ez leginkább kitűnik, a közigazgatási határok oly távol vannak a táji-történeti egységektől, ráadásul a XX. század elejétől a világpolitika is alaposan belenyirbált kicsinyke alföldünkbe, hogy történeti munkát csak nagy nehézséggel lehet ígyen szabott ruhába (viseletbe) kényszeríteni. (Szerencsére a legjobb tanulmányok túl is lépnek e határokon ha a párhuzam, a motívum alakulásának megértéséhez szükséges variáns idegen államban tartózkodik éppen.) Tisztelet a szerzőknek, akik átléptek e határon, de azért mégiscsak kötöttség ez, feldolgozásban és kutatási lehetőségben egyaránt. És a cím is csak az ami, ez a lehetetlen, hosszúnevű, kényszerített megyeség. Ráadásul most meg olyan szelek is fúnak, hogy elavult, rossz a megyerendszer, mert régió a divat. De - műsoron kívül - ha valami magában nem jó, s abból kettőt-hármat összecsapnak, akkor az jó lesz, működő közigazgatási egység? És egyszer majd lesz egy „Győr-MosonSopron, Vas, Zala megye népművészete" könyv a régiós sorozatban? Akkor inkább Kisalföld! Ami vitathatatlanul a megyei megkötöttség mellett szól, az a múzeumi rendszer felépítése, és az ebből adódó gyűjtőköri meghatározottság. Akkor viszont nem lenne hasznosabb, ha egy megye, továbbfejlesztve a jelen koncepciót, olyan kötetet adna ki népművészetéről, amely egyúttal a vonatkozó tárgyak katalógusa is? Tudom, ez a spanyolviasz. És most jön újra Pálos Ede, meg Malonyay. Ki más mutathatná meg a légiesülő határú Európában, ha nem egy történettudomány, hogy hol vannak a régiók határai? Hátha egyszer a közigazgatás is az emberről szól majd és nem költségvetésről meg statisztikáról és politikáról. Tudom, hogy idealista vagyok. Részben ez a könyv tett azzá, hiányaival és erényeivel, megkötöttségeivel. Várom tehát, hogy megérkezzen minden iskolába a könyv, aztán megjelenjen a javított kiadás, amelyhez adatbázisként kapcsolódik a tárgykatalógus, s hogy összeüljünk a magyar nép művészete hatodik kötetének megszerkesztése ügyében. Kottmayer Tibor 485