Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Győr–Moson–Sopron megye népművészete (Kottmayer Tibor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK halmi dombság helyett - borról lévén szó - a Sokoró név használata (Id.: esztergomi vámszabályzat, 1198.) Vitathatatlanul egyik legösszefogottabb tanulmánya a kötetnek Dominkovits Péter megyetörténete. Ez az áttekintés sarkallt igazából arra, hogy a recenzió kapcsán szót emeljek a néprajz közigazgatási határok közé szorítása ellen. Számomra a kellőnél kisebb hangsúllyal szerepelt a tanulmányban Pozsony vármegye, amely bár csak egy zsebkendőnyi területtel, de szintén jelen van a mai megyében, még ha e kis rész nem is a nagy egyesítéskor (Id.: 18. o.) került a mai konstrukcióhoz. Kérdésként merült fel bennem, hogy a Széchenyi család szerepe a XVIII. századtól nem érdemelne-e nagyobb hangsúlyt. Hasznos, a kutató olvasó számára pedig szükséges és kellő a tanulmány jegyzetapparátusa. A kötet előnyére válna, ha a többi szerző is hasonló elv szerint járt volna el, még ha az előző köteteknek nem is ez volt a gyakorlata. A Domonkos Ottó által bemutatott céhes emlékanyag jól reprezentálja a falusi és városias kultúrák közötti átmenetet. Ismerve a szerző ezirányú munkásságát, feltételezem, hogy a terjedelmi korlátok miatt kellett rövidíteni. Talán emiatt tűnik befejezetlennek, „vég"-telennek a gazdag tárgyi anyagot felvonultató írás. A szerző még két tanulmánnyal szerepel, melyek közül a szövésre, festésre vonatkozót, de talán még a pásztorfaragásokról szólót is lehetett volna a céhtörténetbe integrálni, alfejezetként, vagy amint ez a viselet kapcsán történt, egy csokorba vonni. Tisztában vagyok azzal a dilemmával, amivel a szerkesztőknek meg kellett küzdeniük, és azt is tudom, hogy a tárgyi néprajz ágbogassága miatt igazán jó megoldás nincs, mégis, én a gazdálkodás tárgyai fejezet mögé helyeztem volna a céhemléket. Ez a fentebb említett befejezetlenséget is enyhítette volna. Az építkezésről szóló fejezet - közvetlen - táji-domborzati kötöttsége miatt jelenthette a legnehezebb szerzői feladatot. Filep Antal e témában számos kutatást végzett, és olyan részletelemzéseket készített, mint például a tetőformák és oromzatok vizsgálata. Kutatásában ő is a Kisalföldet tekintette értelmezhető területi egységnek, talán ezért vált a megyéről szóló tanulmány laza szerkezetűvé, amelyben az egyes alfejezetek kidolgozottságával szemben nem található egy - a nem szakembert is segítő - áttekintés, összegzés a megye nagyon változatos porta és háztípusairól. A Bogyoszlón és Rábapatonán meglévő egykori udvari bejáratosság, ami a nyugati háztípus idáig való terjedését mutatja, az alaprajzok közt; és a Sopron környéki középkorias boltozott kamrák 482