Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Győr–Moson–Sopron megye népművészete (Kottmayer Tibor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK megléte a födémek közt - persze sok más mellett - említhető lett volna. Talán az is oka ennek, hogy a szerző a megyei dokumentált anyag mentén haladt, és az anyag gazdagsága, és a terjedelmi korlátok közötti ellentét volt feloldhatatlan. Vitathatatlan, hogy nem e kötetben kell megírni azt, a szerző által is hiányolt feltáró jellegű összegzést, amely a kisalföldi táj építészeti értékeit összességében és összefüggéseiben mutatja meg. Azonban az építkezést követő, Sabján Tibor által írt fejezet, amely témáját tekintve az előző tanulmány szerves részének tekintendő, kínál egy megoldást, amelyet a recenzió bevezetőjében már felvetettem. Megfontolandó, hogy az építkezés fejezetet, gazdagsága miatt nem csak esetlegesen - mint itt történt - kellene tagolni. Egyébként a kályhákról, a lakáskultúráról és a gazdálkodás tárgyairól írott fejezetek képviselik a kötetben a sorozat „klasszikusnak" tekinthető hagyományait, azaz a meglévő tárgyanyag mentében adnak áttekintést a megye népművészetéről, amint ezt Balázs György a 230. oldalon meg is fogalmazta. Ezekben a fejezetekben sokkal kevésbé érvényesül a történetiség ismertetése, az egyes elemek kulturális beágyazottsága. Ez azonban nem hiányosság, hanem a vállalt feladat teljesítése, és e tanulmányok épp ezért rendezettek, összefogottak, egységesek. Olvasásukat követően merült fel bennem az a gondolat, hogy milyen hasznos lenne a megyei agyag ilyen tanulmányokkal való feldolgozása mellett egy teljes tárgy és dokumentációkatalógus létrehozása, de erről még a későbbiekben. Apró megjegyzés, hogy a lakáskultúra ismertetéséhez szerencsésebb lenne nagyobb helyismeret, beleértve a tájházak, helyi gyűjtemények ismeretét is, mert például a „fonyott nyoszolya", mint fonott dikó szerencsére ma is előfordul még a sokorói falvakban. Az együvé vett három tanulmány közül vitathatatlanul F. Tóth Zsuzsanna feladata volt a legnehezebb, mind a kép és szöveg koordinálása, mind a határterületek (szövés fejezet, céhesség, vallásos élet tárgyai) miatt. Nem tudok arról, hogy időbeli lehatárolása van e a kötet anyagának, de számomra az esztergált és a hajlított bútorok ismertetése hiányzott. Maga az esztergálás, mint famegmunkálási mód, sem kapta meg a szükséges figyelmet, pedig talán az erdőlés, famunkák fejezetbe befért volna. Ugyanilyen kis hiány a terelőeszközök között a láncos bot, illetve a kocsisostor bemutatása. Ezek a megye területére jellemzőek voltak, ha díszítettségük nem is jelentős. A halászati képanyagból pedig a varsákat, és a fonott vesszőmunkákat általában kevesellem. A vesszőmunka hang483