Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Győr–Moson–Sopron megye népművészete (Kottmayer Tibor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK Majdnem az egész „Kisalföld népének művészete" Tudománytörténeti és történettudományi forgácsok a „Győr-Moson-Sopron megye népművészete" című könyv ürügyén Tisztelettel ajánlom e recenziót Pálos Ede főreáliskolai tanár és Malonyay Dezső emlékének. Talán szokatlan egy könyvismertetőt ajánlani, de kettős okom van rá. Kezdem a szebbikkel, s kedvesebbel. Tudományos igénnyel bizonyítani ugyan még nem sikerült, de úgy vélem, hogy a könyvben - méltán - sokat idézett Pálos Ede néprajzi gyűjtéseinek célja, s oka az volt, hogy a Magyar nép művészete című sorozatnak, a „Malonyaynak", a kisalföldi kötete megjelenhessék. Aztán lett, ahogy lett, jött egy háború, vagy csak egy kiadói kifulladás, tán nem lett volna rentábilis... Most viszont itt vannak a kötetben a tanár úr és diákjainak rajzai igabélfákról, bálványokról, mángorlókról - hogy szó essék gazdálkodásról, hitvilágról, és a szerelmetes életről is. És közben már részben elmondtam a másik okot is. Ha mesélő lennék, úgy kezdeném: egyszer volt, hol nem volt egy ember, ha jól emlékszem, nem volt szakálla, Hof er Tamásnak hívták, és szerkeszteni kezdett egy sorozatot. A címe az lett: Népművészeti örökségünk. Aztán megjelent egy kötet (Szolnok megye népművészete, 1987) még egy (Hajdú-Bihar megye 1989) és majd elfeledtem, volt neki egy segítője is, úgy hittak Európa Könyvkiadó. És így ment ez, amíg el nem értek egy történelmi sorsfordulóhoz, meg egy kicsit tovább, aztán lett ahogy lett, jött egy rendszerváltás vagy csak a kiadói... Mintha valami ilyesmit írtam volna már elébb. No és itt jön Malonyay Dezső: vajon körbeér-e ez a vállalkozás? Vagy torzóban marad ez is, vagy - hadd szaladjak előre - A magyar nép művészetét kellene befejezni, befejeznünk inkább? Magyaros sírvavígadás lenne e ború a derűben? (Ború alatt értem a sorozat befejezését illető kétségemet.) Én remélem, hogy nem az, és elfogadják Önök, tisztelt olvasók, hogy e konkrét könyv kapcsán - melyről később, ígérem, fogok „recenzálni" - elgondolkodjunk a történettudományok és a közigazgatási határok kapcsolatán; valamint azon, mennyi esélye van annak, hogy a jelen mecenatúrális környezetben folytatódhat e sorozat? 11:8? Vagy fordítva, nyolc a tizenegyhez? Fel lehet-e vetni, majd vállalni, hogy mai tudásunk és tisztességünk szerint inkább a Malonyayt kellene folytatni? 479