Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Győr–Moson–Sopron megye népművészete (Kottmayer Tibor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK Az, hogy feltettem e kérdést, nincs kapcsolatban a most megjelent kötet és a tanulmányokat szerzők érdemeivel. Nem is én tettem föl, én csak megfogalmaztam. Most pedig ezt a szálat elbújtatom, és hadd szóljak pár szót „Győr-Moson-Sopron megye népművészeté"-ről. Amikor először fogalmazni kezdtem ezt az írást, arra gondoltam, hogy - rendhagyóan - egy nyílt levélben fordulok a megye Önkormányzatának vezetőihez, melyben arra kérem (szólítom) fel őket, hogy ingyenesen juttassák el ezt a kötetet a megye 179 (vagy már 183? - Ez később fontos lesz!) településének minden általános iskolájába és óvodájába. Szerepe: alapvető tanári kézikönyv. Nem a Nemzeti Alaptanterv miatt, hanem azért, hogy rácsodálkozzunk a sajátunkra. Hogy a magyar nép díszítőművészetét a magunkén keresztül ismerhessük meg. Hogy a leglátványosabb példát mondjam, ne csak a székelykaput csodáljuk, hanem Hédervár, Kisbarát, Széplak kapuzatait is ismerjük. Mert önértékünk ismerete nem rivalizálás. És mert ha a tőlünk harmadik faluból látunk útmenti feszületet, akkor tán a mienket is máshogy vesszük észre. Ez a könyv nagyon is valós hiányt pótol, minden sorozati megkötöttsége dacára. Dicséret és tisztelet érte azoknak, akik megírták és végrehajtották. Most már tényleg csak az van hátra, hogy akiknek főzték, meg is ehessek, azaz, jusson el az olvasó, kereső közönséghez, és mivel ma már ez is - a terjesztés - gazdasági kérdés, ezért emlegettem az elején az Európa Könyvkiadót. Sajnálom, hogy ma Magyarországon egy országos kiadó a nevét nem, csak a hozzájárulását adja egy ilyen könyvhöz. Amúgy a „mű" faján sokat tűnődtem. Aztán úgy döntöttem, hogy ez egy „tematikus tanulmánykötet". Lehet, hogy a szerkesztők nem annak szánták, de tény, hogy felépítésükben megközelítésükben, és gyakran formai, alaki jellemzőikben is eltérnek egymástól az egyes fejezetek. Míg az előző kettő nem minden esetben jelent problémát az utolsó, a jegyzetkezelési eltérések (és hibák) megnehezítik a könyv használatát. Ugyancsak általánosságban igaz, hogy a képek és a szövegek koherenciája változó, mintha némelyik tanulmány mellett csak hangulati illusztrációk szerepelnének, míg másutt a leírt motívumot hordozó tárgy képe a másik oldalra csúszott át, máskor meg tökéletes az együttműködés. Számomra legtöbb bosszúságot a térképek jelentették. Számos esetben (2.17,4.17) olyan mértékben kerültek kicsinyítésre, hogy csak üde színfoltként értékelhetők. És ha már a térképnél tartok, személyes sérelemként éltem meg, hogy Gyarmat és Csikvánd, melyek pedig a történeti Győr vármegyéhez tartoztak, hiányoznak a hátsó-belső borítóról, míg az „újak": Lázi, Sikátor ott vannak. (Apropó, Sikátor a könyv megjelenésekor még csak kopogtatott. 480