Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Tóth László: Kozma Imre Kossuth-hűsége

ARRABONA40. 2002. TANULMÁNYOK a közigazgatás korszerűsítésének reformvitáját Kozma így zárta le: a kossuthi alkotmányterv kiadásával "emlékeztetni akartam azon nevezetes viták korszakára, melyben a megyei szervezet fenntartói és vezérszónokai annyi elkeseredett harcot vívtak, s ügyesen forgatott lándzsát törtek a centralizációt imádó parlamentáris kormány divathőseivel szemben" (Kozma, 1861. Előszó). 1861 után Kozma újólag indult az 1865-ös országgyűlési képviselő választáson Győr város mandátumáért. ALloyd-épületében 1865. november 5-én elhangzott programbeszédében a leghatározottabban kiállt az 1848 áprilisi törvények mellett, melyekből "egy betűt sem engedni elhatározott szándéka", emelt hangon támadta a "közös ügyek" létét, melyek "ürügye alatt malomköveket akartak a nemzet nyakába akasztani, hogy így szabadsága, önállósága és függetlensége elfojtassék." Kozma Imrének az 1861-es választáskor a konzervatív Balogh Kornél volt a választási ellenfele, az akkori alkotmányos lelkesedésben nem volt vitás egy pillanatra sem Kozma fölényes győzelme. Később, 1865-ben a győri pénz- és kereskedőtőkés arisztokrácia tanult az 1861-es esetből és nagy tudású, tekintélyes ellenfelet ajánlott Kautz Gyula személyében a választók figyelmébe. Ráadásul Kautz győri születésű, pesti egyetemi tanár volt, kiterjedt győri rokonsággal. Több látványos, nagyívű beszédet tartott közgazdasági kérdésekről, a lehetséges kiegyezés jogi és gazdasági előnyeiről. Kozmát határozottan nyomasztotta Kautz szellemi tekintélye és fölénye. így a választási győzelmet Kautz Gyula szerezte meg meggyőző fölénnyel, aki programjával a kiegyezést képviselte, s ebben szívből támogatta a nyugalmat kedvelő győri gazdag iparos és kereskedő réteg, mely betegesen rettegett mindenfajta rebelliótól. Kozma választási programbeszédében röviden kifejtette hat pontból álló programját: az alkotmánnyal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy "az alkotmány nem kegy-ajándék, hanem igazságos és törvényes tulajdonunk." (Gy.K. 1861. január 30.) A választás után a győri városlakók nem kis része - a szegényebb néprétegek - becsapottnak érezte magát, s a belváros utcáin tüntetett még késő esti órákban is, és a népszerű Kozma Imre mellett voksoltak. Mindössze 118 szavazaton múlott Kautz győzelme. Közben Deák titkos tárgyalások eredményeként a "Húsvéti cikkében" "engedett negyvennyolcból", s ekkorra már a politikai vezető rétegek mellett a lakosság kényszeredetten ugyan, de támogatta a kiegyezés valamilyen formáját. (Galántai, 1985.12-15., Csorba , é. n. 337339.) Többen a kortársak közül, főként a baloldali liberálisok, felvetették Deák felelősségét, aki "folytonos hallgatásaival" korábban cserbenhagyta politikai szövetségeseit és nem használta ki Magyarország számára Ausztria szorult helyzetét, a "Habsburg diplomácia tévelygéseit", a két401