Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Hegedüs Zoltán: Adalékok a Meszlényi család történetéhez

ARRABONA 40.2002. TANULMÁNYOK Nachtripper jele", mivel ilyen baja nem volt, és egy, Balogh előtt ismert eseten kívül "soha semmi venericus nyavalyája". „Ezek... iránt... tanácsát, de egyszersmind elhatározott bizonyos véleményét is ... annál határozottabban kérem, minthogy magános életem házi viszonyaira nézve - és így mondhatom, egész magános életem sorsára nézve - kedves Barátom Uram véleménye fog határozni." Végül - ami levele bizalmas és magánjellegű voltára utal - kéri annak elégetését. Konkrét házasodási szándékát majd három hónappal később, 1840. november 27-én, Szemere Miklóshoz írott levelében nyilvánította ki először: miután véleményt mond barátja epigrammáiról s vadász-sikereiről, levele végén - mintegy mellékesen - bejelenti, hogy megnősül. Maga a szöveg korántsem szokványos: "...életem körülményei mindenek inkább, mint classicaiak; mert 1-ör, pénzem nincs, 2-or papokkal és postákkal vesződöm, 3-or, százéves juris perekben porbúvárkodom, 4-er, . . . kimondjam-e? Miért ne, házasodom. E szónál abbahagyom az enyelgő szeszélyt, s a kedély meleg érzetével kérlek, kívánj nekem szerencsét e lépéshez, melly engem egy hőn szeretett nő karjain boldoggá teend, boldoggá mondom, mert nincs ember, ki a családi viszonyt gyöngédebb érzettel tekintse, mint én tekintem, nincs ember, ki annak semmi mással nem pótolható becsét tisztábban felfogja, mint én fölfogom. Akarod tudni, ki az a bátor hölgy, ki nem retteg sorsát az enyémhez csatolni? Ez tulajdonkép mindegy, de ha épen akarod tudni, megmondom, jegyesem neve: Meszlényi Teréz." A fenti források alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy Kossuth és Meszlényi Teréz szerelme a Kossuth szabadulását követő néhány hónap alatt bontakozott ki. Viszonyukra - akár régen, akár újabban - sokan és sokszor kitértek már, emlékirat-szerzők és történetkutatók egyaránt. Itt csak arra a - valószínűleg önkényes, de elterjedt - vélekedésre szeretnék utalni, mely szerint az akkor már harmincadik életévét betöltött Teréz „szerezte meg magának" a jóképű, sokak által bálványozott férfit, hogy aztán féltékenyen óvja - még a családtagokkal szemben is - a felette gyakorolt érzelmi befolyását. Minthogy azonban kielégítően bizonyítani még senki nem tudta ezt az álláspontot, legjobb jóhiszeműen feltételeznünk, hogy egymásra találásuk teljesen „hagyományos módon" történt. Életüket 1840 karácsonya után kívánták összekötni, ám házasságkötésük elé jelentős akadályt gördített a valláskülönbség, lévén Kossuth evangélikus. A püspöki kar 1840. július 2-i pásztorlevele értelmében katolikus pap csak azt követően adhatott össze egy párt, hogy a protestáns vallású féltől reverzálist kapott. Reverzális hiányában csak annyit tehetett, hogy a templomon kívül, stóla és karing nélkül, mellőzve minden szer391