Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Hegedüs Zoltán: Adalékok a Meszlényi család történetéhez

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK tartást, egyszerűen tudomásul veszi a házasság megkötését, anélkül, hogy azt megáldaná. A jegyespár Pesten akart házasságot kötni, mégpedig december 31-én. Kossuth fel is kereste Feichtinger Domokos plébánost, hogy az érseki hivatalnál kérelmezze a háromszori kihirdetés alóli felmentést („Terézem hölgyszemérmét bántotta a templombani kihirdetés gondolata" ), s megkérje, hogy házasságkötésükre - a menyasszony kívánságára („restellene a parochiára menni, s hon szeretne a cerimonián átesni" ) - lakásukon kerülhessen sor. Az első kérésére karácsonyig nem kapott választ, s minthogy minél előbb egybe akartak kelni, végül kénytelenek voltak belenyugodni a háromszori hirdetésbe. A viszonosság kedvéért Kossuth felkérte Székács Józsefet, a pesti evangélikus lelkészt, hogy szintén hirdesse házasságukat. Második kérésébe a plébános nem egyezett bele, hanem - sajátosan értelmezve a püspökkari rendelkezést - ragaszkodott ahhoz, hogy a paplakban történjék a házasságkötés, mégpedig csakis Vízkereszt után. Az esküvőre így 1841. január 9-én került sor, a parókia egy oldalszobájában, ahol Feichtinger plébános „ünnepélytelen egyhangú hanyagsággal" csupán tudomásul vette a házasság létrejöttét. A felek tanúi (a korszakban ismert és neves férfiak-a nemzetgazdász Fáy András, Ráday Gedeon gróf, Szentkirályi Móric Pest megyei alispán és Szombathelyi Antal) ezt fel is panaszolták Pest vármegyénél, melynek hatására a megyegyűlés a plébános ellen per megindítását határozta el. Esküvőjükről több kortárs oly módon tesz említést, hogy azzal tápot ad a feleséget később elítélőknek. Széchenyi szűkszavúan annyit jegyzett fel naplójába a házasodó Kossuthról: „Szegény tatár!", Erdélyi János (Vachott Kornéliának, Kossuth unokahúgának vőlegénye) pedig ezt írta Szemere Miklósnak: "Kossuth Lajos férj lőn, e hónap 9-én, s köztünk négyszemközt legyen mondva - igen félek, remegek miatta, s óhajtom, hogy én csalódjak, ne ő, mert őt tisztelem, s mindenre érdemesítem." Mivel a feleség családja hívő katolikus volt, bántotta őket ez a kurtánfurcsán megkötött házasság s szerették volna, hogy azt - ha utólag is áldja meg katolikus pap. Erre nemsokára -valószínűleg 1841 februárjában vagy márciusában - sort is tudtak keríteni: az apósnak, Meszlényi Jánosnak Kisdémen volt birtoka s amikor az ifjú pár látogatást tett nála, elintézte, hogy egy plébános barátja ezt megtegye. A szertartásra alighanem a birtokhoz közeli (ma Bakonyság és Bakonyszentiván határán álló) csárda-pusztai kápolnában került sor. Zárásként meg kell még említenünk, hogy a két család másként is rokonságba került: Meszlényi Teréz öccse, az ügyvédként működő s a Pestre költözött Kossuthéknál gyakorta megforduló Rudolf a legfiatalabb leányt, Zsuzsannát (a szabadságharc későbbi „tábori főápolónőjét") vette 392