Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Hegedüs Zoltán: Adalékok a Meszlényi család történetéhez

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK tartóztatták. 21 hónapot töltött a budai vár börtönében, mire megszületett a Királyi Tábla ítélete, mely még három esztendő fogságot szabott ki rá. Ezt a Hétszemélyes Tábla nem sokkal később négy évre súlyosbította. Fogságából - több más politikai fogollyal együtt - az 1840-es országgyűlés körüli politikai alku révén, formailag uralkodói kegyelemmel szabadult. 1840. május 10-én lépett ki a börtön kapuján. Fogsága alatt családja - melynek immár fő kenyérkeresőjévé lett súlyos anyagi helyzetbe került. Barátaik ekkor gyűjtést kezdtek megsegítésükre s az összeadott összeg kamatával támogatták őket. Megélhetésük még így is nehéz volt: Kossuth édesanyja úgy is megpróbált a helyzeten javítani, hogy az általuk bérelt, elég nagy lakásban szállást és ellátást nyújtott több - rokon vagy ismerős - nemes leánynak. Minden valószínűség szerint ily módon került hozzájuk Meszlényi Terézia is. „Az akkor még élte virágjában nyíló, igen szép Terézia" akkorra már elveszítette édesanyját, akit évekig nagy odaadással ápolt. Bár Kossuth számos életrajzírója megismerkedésük kezdetét a fogság előttre vagy a fogság időszakára teszi, ezt egyértelműen bizonyítani sem Kossuth irathagyatéka, sem a kortársak beszámolói alapján eddig nem sikerült. Kossuth tudhatott arról, hogy későbbi felesége édesanyja háztartásában él; kettőjük közötti levelezésre illetve személyes találkozásukra vonatkozóan azonban semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre. Pajkossy Gábor feltételezése szerint ismeretségük legkorábbi bizonyítékának az a levél tekinthető, melyet Kossuth 1840. július 21-én Párádról küldött unokahúgának, Vachott Kornéliának. Ebben többek között arra is megkéri, „méltóztassék a gyorskocsizási bureauban rendelést tenni, hogy ha valami, akár nevem, akár Ruttkay név alatt érkeznék, adják át Kegyed ritka jóságú barátnéjánál, kinek hősi resignatióját csodálnunk kellene, ha a legtisztább erény, mint az ibolya, árnyrejtekben nem szeretne virítani, és kérje meg őt nevemben alázatosan, legyen szíves engem az átküldésrőli gondoskodásával újólag lekötelezni". A következő - immár Kossuth nősülési szándékára meglehetős egyértelműséggel utaló - adat az a levél, melyet barátjához s egyúttal orvosához, almási Balogh Pálhoz írt 1840 augusztusának végén. Az Angol-Magyar Intézet megalakítása körüli problémákat taglaló sorok után, levele háromnegyed részében, egészségi állapotáról számol be s kér arról orvosi véleményt. Mint írja, gyakran lepi meg „életuntató örökös komorsággal" társuló „általános ellankadás", nincs étvágya, emésztési problémákkal küzd, két hónap alatt hét kilót fogyott, májdugulásra és aranyérre gyanakszik. „Ingerlékeny vagyok a sexualis ösztönre" - teszi még hozzá. Vizelete is aggasztja, bár az szerinte „nem lehet valami 390