Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Kossuth tanulmányok - Grábics Frigyes: A Kossuth-kultusz változásai Győrött

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK irányuló 1862-es Duna-konföderáció terv néhány alapvetése, melyek idehaza nagy vitákat váltottak ki. A „nagy alku" idején (Deák Ferenc 1865-ös húsvéti cikke megjelenése után) Kossuth nehéz heteket élt át; a haza jövőbeni sorsát lelkiismeretbeli kérdésnek tekintette: „Én nemzetemet szerencsétlenségbe nem sodrom, de oly támaszt szerezhetek, melyről lelkiismeretem megnyugtat, hogy a siker csak nemzetem akaratától függend, én nem rendelem alá hazám függetlenségének kilátásait a félakaratú alkuvók irányának, mert ismerem a népet, s bízom benne,..." Az alkufolyamat közben még Deáknak is írt levelet (ún. „Cassandralevél") és figyelmezteti nagy felelősségére: "Nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következtetéseket, melyek felé vezeted a hazát (...) Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!" Kossuth a politikában egy-egy lépés következményeit vizsgálta és mérlegelte, mert mint mondotta: „A politika az exigenciák tudománya!" A „Cassandra-levelet" Krisztinkovich Ede ügyvéd, a Függetlenségi és 48-as párt győri titkára teljes mértékben közölte a Győri Hírlapban, mely Győrött és a megyében vitát váltott ki a kiegyezés hívei körében, s megnyugtatásul szolgált a kiegyezés ellenes táborban. A nép szerte az országban mélyen őrizte Kossuth emlékét a szívében, szavára itt-ott tüntetésekre került sor a kiegyezés ellen. A kiegyezés nemcsak Magyarország számára jelentett új helyzetet, hanem Kossuth számára is. Az emigrációból tehetetlenül nézte, hogy a Deák Ferenc körüli csoport hogyan egyezett ki a Habsburg udvari körökkel. Fájt neki, hogy alkotmányjogi kérdésekben nem hallgattak figyelmeztető szavára és a „névtelen félistenek" feladták az 1848-as követeleseket: a "függetlenség, szabad nép, önkormányzat" haladó elveit. A hazai politikai körök Kossuth megalázásában odáig elmentek, hogy az országgyűlésen megalkották az 1879. L. törvénycikket, mely kimondta: akik 10 éven keresztül külföldön élnek és nem jelentkeznek állampolgárságuk meghosszabbításáért valamelyik osztrák-magyar külképviseleten, elveszítik azt. E törvény vonatkozott Kossuthra is. Felzúdult az ország, a nép tömegesen tiltakozott a törvény végrehajtása miatt. Győr polgársága számára is alkalom adódott, hogy a városi közgyűlés egyhangú határozattal küldje üdvözletét Turinba Kossuthnak, akinek „lángoló hazaszeretet szülte csodálatra méltó alkotásai a történelem érclapjain maradandó nyomokat hagytak." Győrött a Kossuth-kultusz továbbfejlődését jelzi, hogy 1888-ban a közgyűlés dr. Sikor József tiszti orvos javaslatára a város díszpolgárává választotta a „nagy hazánkfiát". Zechmeister Károly polgármester levelet 358