Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Simon nehezen tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy olyan új politikusi közeg formálódott körülötte, amelynek tagjait, mentalitását korábban tisztes - időnként azonban inkább megvető - távolságtartással figyelte. Nem tudott azonosulni a korábbi „klubpolitizálás" helyére lépő, tömegek szervezését igénylő, mozgalmi jelleget öltő kormánypolitikával illetve annak képviseletével. A Sopronban és a megyében zajló pártszervezés olyan személyeket emelt magasba, akik addig a Simon által korábban felelőtlennek tartott „Ébredők" gyűléseinek hangadói voltak. Sopron megye első embere már jó ideje érlelte magában a távozás gondolatát, a meghasonlásnak, melyet a párt és az állam megszervezése és működtetése később kiváltott, csak 1933 végén, 1934 elején találjuk nyomát. Erre az időre egyre világosabban ütköztek ki a központ, valamint fősipán hivatala és megyéje közötti nézetkülönbségek. A NEP szervezése körüli feladatok ellátása és a Gömbös-féle politikát egyre nagyobb kritikával szemlélő helyi társadalom ellenállása mind nagyobb gondokat okozott számára. Simon mentalitásával ütközött a pártközpont által követelt mindennapi agitációs pártmunka. Nem szívesen járt vidékre pártgyűléseket tartani és a NEP programját hirdetni. 1934 elején az országos pártvezetés - Sztranyavszky Sándor elnökkel az élen - szemére is hányta a Sopronban és Sopron megyében elhúzódó pártszervezés lanyhaságát. Februárban, miután a fővárosi lapokban és a Soproni Hírlapban is megszellőztette az ügyet, bejelentette távozási szándékát és csupán Keresztes-Fischer és Gömbös - minden valószínűség szerint csak eről34 tetett - személyes rábeszélésére tartotta meg hivatalát. Az eset mögött bizonyos taktikai megfontolást is gyaníthatunk. Simon ugyanis nem hivatalos felettesének, hanem a pártelnöknek állt elő a távozás gondolatával, így meghagyta a lehetőséget, hogy a belügyminiszter felkérhesse a maradásra, s ezt a sajtó útján pozíciója megerősítésére használhassa fel. Keresztes-Fischer belügyminisztersége alatt előfordult, hogy két tisztsége - a megyei pártelnöki és a főispáni - ellentmondásba került egymással. 1934 augusztusában a belügyminiszter felszólítására levélben hívta fel a polgármester figyelmét, hogy az elterjedő gyakorlattal szemben a hatóságok ne fogadják el a Nemzeti Egység pártfogoltjainak igazolásait és az országos, illetve a helyi pártszervezetek által nekik kiállított ajánlásokat, tagsági és egyéb igazolásokat. A belügyminiszteri utasítás érezhető szorgalmazásával a megyei NEP elnök, úgy tűnik alulmaradt a megyei közigazgatás vezetőjével szemben. A pártszervezés feladatával azonban a lemondás előttihez képest gondosabban foglalkozott. 1934-ben többször fedezhetjük fel a megye választókörzeteiben, Kapuváron, Csepregben, Lövőn a Nemzeti Egység szónokaként. Ez azonban csak fokozta fentebb már említett mégha sonlását. 345