Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Néhány hónappal az ominózus lemondási színjátékot követően, amikor röviddel a választások előtt visszavonulását fontolgatva végül ismét a helyén maradt, már több olyan politikai elvbarátjával konfliktusba került, akik elhagyni készültek a kormánypártot, vagy már ki is léptek belőle. 1935 tavaszán, Gömbös és Bethlen nyílt szakításakor sok NEP-es képviselő, politikus követte a volt miniszterelnököt. Simon első felindulásában szintén amellett döntött, hogy félreáll, ám ezúttal Sztranyavszky beszélte rá a maradásra. Apárt vezetése számára közvetlenül a választások előtt nyilván nem lett volna kifizetődő a hirtelen személycsere. Nem mellékes, hogy Bethlen maga szólította föl híveit, hogy lehetőleg igyekezzenek a hatalom sáncain belül maradni, nyilvánvalóan azért, hogy talpon maradt bizalmi emberei révén alkalomadtán újra kezébe ragadhassa a kormányzást. Simon tehát maradt, de rendkívül kényelmetlen helyzetbe került, amikor a központ kívánalmainak megfelelően kénytelen volt korábbi elvbarátaival szemben a NEP bizalmi emberei mögé állni a jelölések során. Még régi barátja, Östör József érdekében sem tudott, vagy nem akart lépéseket tenni, amikor a miniszterelnök nem volt hajlandó megerősíteni annak képviselői jelölését és a Sopronkörnyéki kerület mandátumát a Frontharcos Szövetség tagjának juttatta. Az 1935-ös országgyűlési választások lebonyolításában még szerepet játszott. Az általa addig levezényelt két sikeres választás - melyekről annak idején büszke elégedettséggel számolt be - azonban merőben más feladatokat és szerepet kívánt tőle. A számszerű eredmények ellenére a kampányt Simon hevesnek és kellemetlennek ítélte. Naplójában nyoma sem volt a régi lelkesültségnek, sokkal inkább keserű hangvétel uralkodott el rajta. Mivel a voksolás során a kormánypárti győzelem igazából egy pillanatig sem forgott veszélyben, arra következtethetünk, hogy a markáns frontvonalak nem is - vagy legalábbis nem csupán - az ellenzék és a kormánypárt között húzódtak, hanem magukon a kormányerőkön belül is. 39 Simonnak még az sem adatott meg, hogy emelt fővel álljon fel székéből. Korábbi lemondásai már amúgy is tragikomikussá tették távozását. Hosszú ideje húzódó búcsúja csak akkor vált véglegessé, miután 1935 júliusában az immár Gömbös szűkebb környezetéhez tartozó új belügyminiszter, Kozma Miklós közölte vele a Sopron és Vasvármegye összevonásáról szóló döntését. A bejelentés tulajdonképpen egyet jelentett Simon menesztésével. Az önálló Sopron megye megszüntetésére nem is került sor, csupán a két megye vezetése került átmenetileg egy kézbe. Az összevonás kilátásba helyezése csak a látszat fenntartását szolgálta. Simon benyújtotta lemondását, amit a belügyminiszter szeptember 29-én el346