Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK így Sopronban is - lehetővé tette a titkos szavazást. A kialakult helyzetet ettől függetlenül a főispán számlájára írták, így Fertsák Jenő széke megrendült, s nemsokára meg is üresedett. Simon a pozíció elnyerését régi barátjának, Östör Józsefnek köszönhette, aki apja halála után legnagyobb támasza lett. Östört akkorra már Sopron vármegye tiszteletbeli tiszti főügyészévé nevezték ki, 1922-ben pedig kormányt támogató pártonkívüli programmal bekerült a képviselőházba is. A főispáni állást ő kínálta fel Simonnak, aki azonban az újabb lehetőséget már némi rezignációval fogadta. Östör úgy beszélte rá Simont az állásra, miközben fontos egyeztetéseket kezdeményezett a soproni és a vármegyei politikai élet meghatározó személyiségeivel, élükön Thurner Mihály polgármesterrel és Gévay-Wolff megyei alispánnal. Miután megbizonyosodott szimpátiájukról, javasolta fővárosban tartózkodó barátjának, hogy személyesen lépjen érintkezésbe a két politikussal, ugyanakkor felszólította Simont, hogy használja ki a Bethlen csoporthoz fűződő személyes kapcsolatait, és találkozzon Gömbössel is. A sikeres lobbizás eredményeképpen, a Klebelsberget júniusban felváltó új belügyminiszter, Rakovszky Iván felkérte a hivatal ellátására. Beiktatására október 4-én került sor a megyeháza dísztermében. Az ünnepélyes aktust természetesen Rakovszky is megtisztelte, de rajta kívül jelen volt a nemzetgyűlés alelnöke, Almásy László, a Magyar Vöröskereszt, és a Magyar Nemzeti Szövetség küldöttei, valamint a szomszédos vármegyék, Győr és Vas főispánja is. Simon beiktatási beszédéhez igen óvatos és mérsékelt hangvételt választott, ami azt jelzi, hogy 1922-ben még nem álltak tőle túlságos távol a korábban vallott liberális nézetei. Hangsúlyozta, hogy maga a keresztény irányzat híve, de nem azonosítja magát az ennek örve alatt elkövetett visszaélésekkel. Megerősítette, hogy politikai példaképe Tisza István volt, eszméinek valóra váltására azonban ma leginkább Bethlen István személye a garancia. Kiemelte: olyan állapotokat kíván teremteni a megyében, hogy "elszakított véreink visszavágyódjanak". A Magyarországon maradt idegennyelvűekről pedig kijelentette, hogy nem lehetnek másodrendű polgárai a hazának és soha nem szabad megbánniuk, hogy magyarok maradtak. Ezek az utalások nem kis jelentőséggel bírhattak 1922-ben, amikor Sopronban a városvezetés a népszavazást követően erős presszió alá helyezte helyi osztrák- illetve németérzelmű csoportokat. A város egyik német nyelvű lapját, az Oedenburger Zeitungot akkoriban például folyamatosan megfigyelés alatt tartották. 1923-ban állambiztonsági érdekből a betiltását is fontolóra vették, miután rendőri jelentések pángermánsággal, valamint osztrák és zsidó érdekek szolgálatával vádolták az újságot. Osztrák vádak szerint a város polgármestere többször sértő, sőt 340