Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40. 2002. TANULMÁNYOK támadó hangnemben ítélte el a népszavazáson Ausztria mellett voksolókat. Az a fajta diskurzus, mely a helyi társadalomban és a sajtóban helyet kapott, sokszor bántóan hathatott a németségre vagy annak egy részére, elsősorban a gazdákra. Őket nemzeti-társadalmi szempontból szinte kollektív módon destruktív elemként tartotta számon a politikai elit és a szócsöveként működő sajtó. Ebben sajátos módon élenjárt az új főispán és körének lapja, a Soproni Hírlap is. Az önkormányzatiság szellemét árasztó beiktatási beszéd - ha hangvétele meg is előlegezte a szónok későbbi, sallangoktól és szóvirágoktól sem mentes előadói stílusát - mindazonáltal nem tükrözte a korabeli helyi politikai hangulatot és rendkívül higgadt, megfontolt megnyilatkozás benyomását keltette a még mindig felzaklatott politikai helyzetben. A főispán a mindenkori kormány bizalmi embereként a vármegye, illetve a törvényhatóságok állami, közigazgatási szervei feletti felügyeletet, a helyhatóságok ellenőrzésének feladatát látta el. A megye irányítása nem kis ügyeséget és lojalitást követelt a tisztség viselőjétől. Simon Elemér helyzetét - sok pályatársával együtt - az 1920-as években nagyban megkönnyítette, hogy kiválasztódását konszolidált, kormányválságoktól hosszú ideig mentes periódus követte. Kormányváltásról szinte szó sem lehetett. Az 1922 és 1944 közötti időszakban Magyarországon hegemón többpártrendszer vált uralkodóvá, mely kihasználva - elsősorban - a választási rendszer sajátosságait, a kormánypártok dominanciáját mindvégig képes volt biztosítani. A kormányzó párton belül pedig egyre határozottabban érvényesültek a pártvezér-miniszterelnök Bethlen István politikai nézetei, ami a párt és a pártelit szociális összetételét is alapvetően meghatározta. Az Egységespárton belüli irányvonalak Bethlen pozíciójának megerősödése után nemsokára frontvonalakká merevültek, és egyre fontosabbá vált a párton belüli hovatartozás eldöntése. A kisgazda "csizmás képviselők" száma egyre csökkent a párt frakciójában, 1924-ben pedig szakításra került sor a pártvezér és radikálisok vezetője, Gömbös Gyula között is. Simon, akinek liberális hagyományai távol álltak a fajvédők radikalizmusától egyértelműen a kormányfő oldalán kötelezte el magát, de kapcsolatait megőrizte a Bethlentől jobbra álló politikusokkal is. Alkalmazkodó személyiségének - melyet legjobb barátja, Östör is többször a szemére hányt - egyelőre jó hasznát vette pozíciójának megerősítése során. Sopronvármegye és Sopron város főispáni székében a bethleni politika híveként, zökkenőmentesen látta el faladatát. A 1920-as években, és a 30-as évek elején amúgy is országszerte harmonikus együttműködés jellemezte a főispánok által vezetett megyei közigazgatási apparátus és a kormány, a kormányzó párt és helyi elitjének kapcsolatát. Ennek oka 341