Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Tóth Imre: Simon Elemér Sopron megyei főispán életújta és munkássága

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK a vállalkozást. A bizalmi állásnak számító főispáni hivatal jövőjét bizonytalanná tette a feszült belpolitikai helyzet, a darabont kormány átmenetisége, a koalíció szalonképtelensége és várhatóan rövid élettartama, s az ezekkel járó hatalmi labilitás. Ilyen körülmények között a tisztség biztos kézben tartása óriási politikai tapasztalatot és kapcsolatrendszert igénylő mutatvány lett volna. Hasonlóan kevés jóval bíztattak a helyi pártpolitikai állapotok. Székvárosát kivéve, Sopron megyét akkoriban szinte teljes egészében a Néppárt hódította meg. Az 1896-1910 tartó időszak néppárti uralmának jellegzetes és meghatározó figurája volt a lövői mandátum birtokosa, a már említett Huszár Károly is. Sopron városa ugyanakkor függetlenségi párti gondolatokat dédelgetett. Ez a volt főispánban - aki, ha lehetett, a maga alkotmánypárti hagyományainak mentén kívánta fiát elindítani a politikai életben - komoly aggodalmakat ébresztett. Mivel egyelőre nem akarta egyik irányzat felé sem közelíteni - s ezáltal politikai "sivatagba" kényszeríteni őt - a kézenfekvő valóban a hivatal visszautasítása volt. Tanácsa szerint, 40-50 évesen, megfelelő vagyon birtokában, s ha a viszonyok is kedvezőbbre fordulnak érdemes komolyan próbálkozni, mert most, mint írja: "félünk, hogy nem sikerül, de még jobban félnénk, ha sikerülne". 1918 őszén Cziráky József lemondása miatt ismét aktuálissá vált a főispáni poszt betöltése. Simon már a nyár folyamán értekezett az ügyben későbbi alispánjával, Wolff Lajossal, akivel megállapodtak egymás kölcsönös támogatásában. Simon ígéretet tett rá, hogy megválasztása esetén a főispáni hivatalba Wolffot hozza be alispánnak. Október 10-én megtörtént felkérése is gr. Tisza István részéről, aki Simon tudomása szerint megállapodott Wekerle Sándor miniszterelnökkel, hogy két hetes frontlátogatását követően átveszi a kormányzást, majd közzé teszi az új főispáni és miniszteri kinevezéseket. Az október végén bekövetkezett fordulat, Károlyi kinevezése azonban újra meghiúsította számára az állás elfoglalását. 1918-1919 után tovább lépdelt a megyei ranglétrán. 1920. szeptember 4-én kinevezték Sopronvármegye tiszteletbeli főügyészévé , majd 1922ben új lehetőség nyílott meg előtte, hogy a legfőbb megyei méltóságot elnyerje. Az alkalmat az adta, hogy a - fentebb már említett - 1922-es képviselőválasztások a kormánypárt jelentős vereségével zárultak Sopron megyében. Az ellenzék Kapuváron, Lövőn, Csornán és Sopronban is befuttatta saját jelöltjét. A problémát fokozta, hogy a vármegye székhelyén ráadásul szociáldemokrata jelölt, Hébelt Ede szerzett mandátumot, egyszerre buktatva ki ifj. Andrássy Gyulát és a belügyminiszter Klebelsberget. A baloldal sikere persze az akkor érvényben lévő választójogi törvénynek is köszönhető volt, mely a törvényhatósági jogú városokban 339