Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Lanczerdorfer Zsuzsanna: Egy sokoróaljai iparos repertoárja életútjának tükrében

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK uralkodó műfaja a tréfás mese és az igaz történet", mégis úgy hiszem, esetünkben a környezet és a foglalkozás, illetve a személyiségi jegyek határozták meg a műfajok szerepét a repertoárban. A bolti munka később inkább a tréfás rövid műfajoknak kedvezett. A jó előadó elősegítette a jobb munkát, a termelékenység növekedését. Ilyenkor alkalom nyílt arra, hogy egy-egy vicc, anekdota, találós kérdés elhangozzon. L. K. műfaj választását környezete, munkája is befolyásolta. A közgazdaságtanból véve hasonlatot: az irodalom és a fogyasztó viszonya olyan, mint az úgynevezett „piacra termelés" esetében, a folklór viszont a „megrendelésre termeléshez áll közelebb" - véli Jakobson. „A folklórban csak azok a formák maradnak fönn, amelyek az adott közösség számára funkcionálisnak bizonyulnak. Mindamellett a forma egyik funkcióját természetszerűen betöltheti egy másik is." ' Egyéniségéhez inkább a tréfás, rövid műfajok álltak a legközelebb. Azt is mondhatnánk, hogy az egyéniség rátalált a legmegfelelőbb műfajra. Identitástudatát vizsgálva megállapíthatjuk: hogy bár vegyes származású ősökkel rendelkezik, magyarnak vallja magát, de sohasem tagadja meg német eleit, azok kultúráját. Rá is igaz az az állítás, amit Barsi Ernő Lisztné Ferber Mária kapcsán fogalmazott meg: „A magyarság lényege elsődlegesen nem bizonyos ősöktől való leszármazásban keresendő, hanem egy népi kultúra élésében és a kultúrát hordozó néppel való sorsközösség vállalásában." ' L. K.-ra nem jellemző a kulturális dualitás, hiszen kevés időt töltött német környezetben. Identitástudatának megnyilvánulásaiban az érzelmi megközelítés dominál. Ha németekről van szó, bátran vállalja származását, nyelvtudását, de szóbeli kultúrája, nemzeti érzései magyarok. L. K. folklór anyagát meghatározta a családi indíttatás is. Már nagyanyja is szeretett énekelni, beleplántálta a dalok szeretetét. Apja is jó humorú, vicces ember hírében állt, de nem feledkezhetünk meg a „viccpartner" szomszéd szerepéről sem. A család nagy pincéje és az ezzel járó „pincézés" is segítette kommunikációs és előadói készsége kialakulását, fejlődését. Folklóranyagában megőrződtek gyermekkori és katona élményei, a családtagokról és környezetéről szóló történetek. Bár repertoárjában találunk olyanokat is, amelyekhez semmiféle személyes kötődés, emlék nem fűzi, ezek elenyésző számban vannak jelen. Igaztörténetei, élménytörténetei kordokumentumot, sok helytörténeti ismeretet nyújtanak. Amint tapasztalhattuk, a műfajok dominanciája, kedveltsége az életrajzi és előadói körülmények hatására változott. Rá is igaz a megállapítás: „.. .a pszichikailag is legegészségesebbek, az életet anekdotikusan szemlélők élték túl nemcsak a háborút, de kortársaikat is. Az ilyen karakterű em326