Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Lanczerdorfer Zsuzsanna: Egy sokoróaljai iparos repertoárja életútjának tükrében

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK berek automatikusan „törölték" emlékezetükből azokat a részleteket, melyek nem voltak alkalmasak a tanulság megfogalmazása mellett - a szórakoztatásra." A hallgatóság is mindig befolyásolta az előadás témáját. L. K., bár korábban ismert több komolyabb és hosszabb lélegzetű műfajt, s annak alkotását, mondákat, sőt meséket, mivel ezeket nem állt módjában hagyományozni, fenntartani, elfelejtődtek. Gaál Károly meghatározásával élve, ő nem mesélő, hanem elbeszélő személyiség és egyéniség. A repertoárja tehát a életkörülményeihez, hallgatóságának érdeklődéséhez alkalmazkodott. így lett a tréfás műfajok „mesélőjévé". „A könnyebb humor, a vicc felé hajlik. Ugye a kocsmában, ahol találkoztunk, nem a szomorúságról volt szó, inkább a vidámságról. Ott vicceket, anekdotákat szokott mesélni" - említi a német származású barát, Hutter Emil. L. K. három kultúrrétegből merít: a tradicionálisból, a tömegkultúrából és az irodalomból. A folklóranyag mellett igen gazdag a tömegkultúrából vett ismeretanyaga. Kupié és magyar nóta tudása kiváló. Ezek megléte tükrözi részben a kor ízlésvilágát, illetve az adott környezeti tényezőket (cigány zenekarok, városiasodott falu, többféle hallgatóság). Hiszen „a nagyobb gazdák, iparosok egy fölöttük lévő úri ízlést követve kaput nyitottak a magyar nótás ízlésnek." L. K. tulajdonképpen egy köztes kultúrával és nyelvvel rendelkezik. Ki kell emelni tehát kultúraközvetítő szerepét, hiszen életútja, foglalkozása lehetőséget adott számára, hogy „kapocs" legyen különböző rétegek és osztályok között (parasztság, polgárság). Mozgási köre a faluban élőkhöz képest tágabbnak mondható. Járta a vásárokat, falvakat (felvásárlási területe: Győr, Veszprém, Komárom megye), valamint sorsa is többször messzebbre vetette (katonaság, hadifogság - Klagenfurt, Foksány, Temesvár; börtön - Inota, Sopronkőhida, Pápa, Veszprém). L. K. folklórtudásának nagy százalékát képezik, azok az alkotások, elsősorban anekdoták, igaz történetek, melyeket nem örökölt vagy variált, hanem ő hozott létre. L. K. egyszerre reproduktív és alkotó személyiség, képes régi témákat megújítani, aktualizálni. Ezt a tényt bizonyítják az életrajzával összecsengő momentumok, valamint írásban rögzített visszaemlékezései. L. K. hagyományozó alkata és gyakorlata nem a múlté. Életútját végigkísérte a történetek mesélése, a dalolás. Lehetett szülőfalujában, lehetett más környezetben. Gaál Károly írja, hogy az elbeszélők többsége csak egy adott helyzetben közvetítette a folklór alkotásokat. Amint visszakerült régi környezetébe, ezzel a tevékenységgel felhagyott L. K. gazdag életútja csak színesítette repertoárját, személyes élményei, tapasztalatai beleivódtak repertoárjába, szókincsébe. Nemcsak foglalkozása, de hobbija a bortermelés is segített kialakítani egyéniségét, hiszen 327