Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Lanczerdorfer Zsuzsanna: Egy sokoróaljai iparos repertoárja életútjának tükrében

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK ténetei". Mózes Pál meséinek is harmada is innen veszi az élményt. Életének főbb helyszínei szintén megjelennek a történetekben: kocsma, vágóhíd, vásárok. Igaz történeteinek nagy része a falu ismert személyiségeiről (bíró, csanaki elöljáróság, suszter, kocsmáros, orvos) szólnak. A már továbbmondott, a folklorizáció magasabb fokán álló igaz történetek típusában is gazdag a repertoárja. Igaztörténeteinek jelentős hányada szól saját magáról (16), vagy a vele megtörtént eseményről, illetve édesapjáról (3). „Kisebb közösségekben még inkább megfigyelhetők olyan élménytörténetek, melyeket elkönyvelnek valaki történetének, és adandó alkalommal felkérik a történet elmondására és amíg a «szerző» aktív tagja a közösségnek, senki más nem vállalkozik az elbeszélésére" - írja Vöő Gabriella (Vöő 2000.190). Ez az eset áll fenn Mózes Pál meséi és Pusztai Pista bácsi és a csanaki Wulcz szabó történeteiben. L. K. elbeszéléseiket csak haláluk után mesélte. Az itt szereplő alkotások címeit a gyűjtés előtt L. K. adta. Sokszor úgy vezette be előadását, hogy a cím segítségével tájékozódott a történet ismertségéről: „Hallottátok-e a pösze kisgyerek történetét?" Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy L. K. összes története - 6 kivétellel - tréfás, humoros. 10. Balladák 9 (népballada 7, műballada 2) L. K. igazolja Katona Imre állítását, miszerint a ballada műfaj nők sajátja. L. K. 7 balladára emlékszik vissza. Mivel L. K.-nak nem adódott alkalma, ennek a műfajnak hagyományozására, megszűntek a balladaéneklés alkalmai - például a fonó -, passzívan élt emlékezetében, illetve kitörlődtek. A felsorolt balladák közül keveset tud teljes szöveggel és dallammal visszaadni. Két régi stílusú balladát ismer: „Kőmíves Kelemen," „Megöltek egy legényt". A dallamára azonban már nem emlékszik. Ugyanez az arány az új stílusú balladáknál is. Az „Arra alá a szedrei határba..." kezdetű balladát viszont végig el tudja énekelni. Ez a ballada nagyon kedvelt volt falujában, Ménfőn, és például Galgóczi Erzsébet, a neves írónő is gyakran énekelte L. K.-lyal. A „Bécsi erdő gyászban van, Rózsa Sándor fogva van" balladát már nem tudja végig énekelni. A „Léder Erzsi mit viszel a kosárba?" kezdetű alkotásról is ezt lehet elmondani. Ennél a balladánál mindig hozzáteszi, hogy megtörtént esetről szól. A „Bazsa Mari libája" helyi balladát is azért tudja, mert témája miatt gyakran énekelték a kocsmában. „A celli Mária" balladát a búcsúbajáró nagyanyától tanulta és két nyelven is tudta énekelni. Az említett ballada valószínűleg a ponyvaeredetű, vallásos legendaköltészet egy alkotása. L. K.-nál jól megfigyelhető a prózává oldódás jelensége. A balladákat L. K. még gyermekkorában sajátította el, nem véletlen hát, hogy kevésbé felidézhetők számára. A betyárballadát viszont a kocsmában hallotta, már felnőtt korában. Két 319