Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Vízimalmok a Kis-Rábán

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK A Rábaköz malomiparára a 19. század utolsó negyedében döntő hatással volt az Öreg-Rába szabályozása, valamint a vasútvonalak kiépítése. A Rába szabályozásának kérdése a középkorig nyúlik vissza. Győr, Sopron, Mosón és Vas vármegyék Rába menti területei gyakran kerültek víz alá, amely ellen a lakosság kezdetleges rőzsegátakkal, úgynevezett eszterókkal védekezett. A Kis-Rába menti falvak szintén kárvallottjai voltak a folyó kiöntéseinek. 1735-ben írták Gartáról, hogy "...a Rába vize mellett lévén, valamint Kapuvár, az Rábának gyakorta való ki áradássi, és ki öntéssi miat gyakran sok károkat szenved. Kiváltképpen a nap nyugodra düllő sor, és ucza. Mert gyakorta mind Háza, legh aláb az kertye szokott úszni a vizben" (OL, P108-Az Esterházy cs. hg-i ágának lt., Rep. 14, Fase. D, No. 130, Conscriptio Domestica Possessionis Gartha, 1735). Az árvizek elsődleges okát a folyót elrekesztő malomgátakban látták, amelyek akadályozták az ár szabad levonulását és a meder eliszapolódását is elősegítették. A probléma csak a 18. század közepén került közelebb a megoldáshoz, amikor 1759-ben Szanyban Győr, Sopron, Vas és Veszprém megyék képviselőiből árvízvédelmi bizottság alakult. A szabályozás terveinek elkészítésével Fries András kamarai mérnököt bízták meg (Dóka 1976,56-57). A környék vízrendezésére született első egységes terv részeként 1761-ben készült el a Kis-Rába első ismert felmérése, amely a folyó menti településeket és a malmokat egyaránt föltűnte ti. (5. kép) A megyék közötti érdekellentétek miatt elhúzódtak a munkálatok. A végső terveket Ujházy János királyi mérnök készítette el 1872-ben. Rá egy évre, 1873-ban megalakult a Rábaszabályozó Társulat, amelynek első ténykedése az Öreg-Rába malmainak és malomgátjainak fölszámolása volt. 1877 és 1878 között tizenhét gátat bontottak le, a tizennyolcadikat, a nickit meghagyták. A mintegy 60 méter hosszú és 10 méter széles rőzsegát volt hivatott a tulajdonképpen malomcsatornává alakított Kis-Rába malmait állandó vízmennyiséggel ellátni. Fenntartásáról a nevezett malmok birtokosai gondoskodtak (GyMSM SL, XI.601/c-Az Esterházy Hg-i Hitb. Ker. Mûsz. Hiv. (Kapuvár) iratai, Vízügyi iratok. Kapuvári vízművek és vízhasználati jogosítványok 1893-1932). A19. század végi vasútépítések az addig csak helyi igényeket kielégítő malomipart is fellendítették, és bekapcsolták a hazai, a monarchiabeli, illetve a Közép-európai piac áramlatába. Amíg a malmok többsége továbbra is a szűkebb környék, legföljebb néhány falu lakossága számára őrölt, addig az olcsó vasúti szállításra alapozva 1891-ben báró Berg Gusztáv, a kapuvári Esterházy uradalom bérlője a malmot kereskedelmi és vámőrlést egyaránt végző, korszerűen berendezett, de még vízierővel hajtott hengermalommá alakíttatta. Ez az üzem fia kezelésében később a Rábaköz egyik legjelentősebb malmává vált. (6 kép) Berg Miksa báró a 292