Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Vízimalmok a Kis-Rábán

ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK fogyatkozás ne légyen, és az Malombéli aczilozást maga költségével reparáltossa. Azon kivül megh engettük azt is néki hogy azon Malmunk körül akár tul az Rábán akár innét magának egy házat épéthessen, a kiben minden nemű adózás nélkül, mind maga mind Maradéki lakhassanak, és békével bérhassák, mind azon által kegyelmességünkben való bizodalmunkban valami rendetlensigeket, az kik ellenünkre lennének, el ne kövessenek, mert eo facto ezen gratiánk nékik nem fogh suffragálny. Kinek nagyob bizonságára attuk ezen kezünk irássával, és Pöcsétünkkel erősitett levelünket. Költ Kis-martony Várunkban Szent György Havának húszon Eőtödik napján, Ezer hat Száz Kilenczven Negyedik Esztendőben. Paulus Estoras" (OL, P108-Az Esterházy cs. hg-i ágának lt., Rep. 14, Fase. D, No. 126). Mint mellékkereset, a molnárok járandóságához tartozott a malompor, vagyis az őrlés során szétporlott liszt- és dercehulladék, amit disznóhizlalással hasznosítottak (Takáts 1907,158; Juhász 1991, 206). A molnár viszont köteles volt a malom forgó alkatrészeinek kenéséhez szükséges zsiradékot biztosítani, amit a céhartikulusok is előírtak számára: "Az Molnár tartozik az malomhoz hájat adni, az malom pornak pedigh fele az földös Ur(na)k, az fele pedighlen az molnár mesternek járion" (GyMSM SL, IX/1-Sopron m. céhiratok, Rábaközi molnárok). A16. század végén a kapuvári malomban a kőpor is teljes egészében a molnárt illette. A földesúr és a molnár jövedelmét egyaránt hátrányosan érintette, ha a malom működtetéséhez valamilyen okból nem állt rendelkezésre elegendő vízmennyiség. A 18. század hetvenes éveiben hosszantartó szárazság volt. Ennek következtében a folyók, patakok kiszáradtak vagy vízhozamuk jelentősen csökkent, a malmok nem tudtak őrölni. Ezt tükrözi a vicai molnár, Molnár János Viczay grófhoz írt könyörgő levele, amelyben leírja, hogy az állandó szárazság miatt megcsappant a malom jövedelme, ezért az 50 forintot kitevő árenda "...egyik részit az idére kegyessen relegalni és el engedni méltóztassék" (GyMSM SL, IV.

A/1 .p-Acta iuridica magnatum. Viczay, Tom. 3, Fase. 1. No. 1; Közli: Mikó 1968, 125). A 18. századi források rendre megemlítik, hogy téli időben, amikor a folyó befagy, kényszerűségből szünetel az őrlés. Az egyik babóti malom kerekét a jég rongálásától gát védte: "Rota illarum hyeme molere cellant ob gelu" (GyMSM SL, IV.A/14.a-Conscriptiones regnicolares, 1754. évi adóöszszeírás, Babot). 291