Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)
Tanulmányok - Balázs Lívia: Az „égi jelenségek” hiedelemformáló szerepe a Rábaközban
ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK ak: Hancz Alajos (sz. 1921. Rábapordány, kat.) gyh: Rábapordány, gy: Balázs L. gyi: 1997., gym: magnó, MHK- csak sejteni lehet a háborútjóslást, memorát, feltehetőleg északi fényről van szó. 37. Háború előtt, íjjel - még legínyek v u ótunk - ollan fínyek vótak, erre kelet felül. Égi tünemíny, ugy monták. Mintha nagy villám lëtt v u óna. Három-nígy másodpercig tartott, vagy öt percig. Át ott a fíny, aztá etünt. Egísz bevilágította az egísz keleti riszt. Mintha főcsapott vóna a láng. Szoktam otthon meseni, aztá monták, mer háború lësz. Lëtt háború. ak: Pintér Imre (sz. 1920. Rábapordány, kat.) gyh: Rábapordány, gy: Balázs L., gyi: 1979., gym: magnó, MHK: A/III. tágabban értelmezett típus, egyébként ismeretlen típus, memorát 38. Én láttam egy gyönyörűszép keresztet is az égen. Hát az is így fosztás előtt vót. Nagyapám még akkor élt. Akkor is így mentem át fosztókér. Be is mentem, hogy gyüjjenek, de mire kigyüttem, én se láttam. Hát az akkora hatalmas kërësz vót, de én gyerek aszittem, hogy ugy vetítik föl, mer akkor vótak ezëk a, minek mondják, hogy röpülőket keres, de jól van, az csak illen sugárba vót, lentrül és jártak. De ez nëm. Ez ëgy igazi, nagy, hatalmas fényes kereszt vót, nëm ment, hatalmas nagy, fényes mint az arany. Szabájos keresztnek láttam, ugyanúgy, mint az igazi kereszt. Hogy mi vót az, mi se, máig se tudom, de hogy láttam, biztos. Negyvenötben hat mëg a nagyapám, ez azelőtt történt. Ősszel vót, estefelé. ak: Pölöskei Jánosné Pölöskei Magdolna (sz. 1935. Bogyoszló, kat.) gyh: Bogyoszló, gy: Balázs L. gyi: 1997., gym: magnó, MHK: -, memorát, valószínű, Holdhoz kapcsolódó halo-jelenség. Az adatközlő, még ennyi idő elteltével is elérzékenyült, ahogy felidézte a látványt. 39. Ezerkilencszáznegyvennégy október tizennegyedikén a Kenderf u ődbe szettük a cukorrépát. Aztá gyüttek a röpülök, aztá menekűtünk a bokrok alá. Mondom, aztá £ talátunk nízni u Pásztori felé, hát, nagy töviskoszorut láttunk az égën, mëg benn ë nagy keresztet. Minden níztük, níztük, aztá Ékezd tünk sírni. Ez így van, ahogy én mondom. Az fínyes vót, az fínylett az a töviskoszoru, tudja, benn a kereszt. Azt legalább fiélóráig lestük, tudja, eccercsak aztá etünt hallja-ë. Nízze, e soha ki ne mëgy az eszembül. 264
