Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)
Tanulmányok - Balázs Lívia: Az „égi jelenségek” hiedelemformáló szerepe a Rábaközban
ARRABONA40.2002. TANULMÁNYOK Szépirodalmi vonatkozásban egyedül Hány Istók, a víziember mondája került feldolgozásra. Jókai Mór a mondát erősen átfogalmazva a Fertő-tóhoz, míg Lipták Gábor és Tőke Péter - követve az eredeti monda főbb vonalait - a Hansághoz, illetve Kapuvárhoz köti. Számottevő, helyszíni gyűjtésen alapuló anyagot tartalmaznak a honismereti pályázatokra beérkezett - jórészt diákok által készített - dolgozatok. 18 A hiedelemmondák szisztematikus, módszeres gyűjtése nem történt meg a Rábaközben, így követhető kutatástörténetről nem beszélhetünk. Spontán módon viszont jelentős számú közlés fordul elő, amely azért vázlatos képet ad e terület népi hiedelemvilágáról. Sajnos a közlések között az égi fényjelenségekkel kapcsolatos hittények rögzítésével - Gülch Csaba egyetlen írása kivételével - nem találkoztam. S úgy érzem, elmondható az is, hogy ezeknek a jelenségeknek a gyűjtésére a néprajzkutatás mélységében nem fordított kellő figyelmet országosan sem. Pedig már Ipolyi Arnold is elég részletesen utal több fajtájára művében. Oka lehet ennek talán az a tény, hogy az adatközlők elsősorban a kevésbé látványos dite formában nyilatkoznak róluk, kevés az információ-tartalmuk, illetve a kalendáriumi és ponyvairodalomtól erősen determináltak. Pedig Solymossy Sándor megállapítása, miszerint „az embert pedig a megszokott látvány nem izgatja, vele nem foglalkozik. Annál inkább a váratlan rendellenességekkel," pont ezekre a jelenségekre különösen az üstökösökre - nagyon helytálló. A megkérdezettek majd mindegyike tudta valamilyen - elsősorban negatív - tartalomhoz kötni az egyes „égi tüneményeket" függetlenül attól, hogy hitt-e benne, vagy sem, része volt-e a látványban, vagy sem. Tovább bonyolítja a problémát az a tény is, hogy a Magyarországon megjelent hiedelemmonda-gyűjtemények nem egységesek az égi jelek besorolását illetőleg. A világképen belül, a természeti jelenségeknél, az eszkatológikus mondáknál, az előjeleknél és az égi jel címszóknál próbálkoznak beillesztésükkel a kutatók. Alapvető besorolási szempontként a gyűjtött rábaközi anyagot a Magyar hiedelemmonda katalógus (MHK) alapján próbáltam rendszerbe foglalni. A szövegkorpusz sajátosságából adódóan több csoport esetében a katalógus nem tudott támpontul szolgálni. Ezeket értelemszerűen igyekeztem a rendszeren belül elhelyezni, így két fő csoportba és több alcsoportba soroltam a vizsgálatban szereplő történeteket: I. Sors, végzet, előjel (MHK.:A.) 1. Előjel-értékkel rendelkező égi tünemények (MHK :A/IIL) 241
